Demus Gábor: Lázár


Mint régről fojtott irtózat
attól, ami zárt.

Miként az elemi paplan lett hirtelen
koporsó, akár a pánik,
gabalyodott a szájra, a lábon.

Belépsz, szellemszemmel a konyhád,
valami poharat veszel.

De átfolyik a torkán,

se bűne e földön, se ideje,
általpillant mindenen,
mint akinek itt kell
lennie, előhívatott, hogy legyen csoda.

Megjelent a Műút 2015050-es számában

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.