Morzsolva, morzsolgatva

A szituáció végtelenül egyszerű, a kutya éppen hugyozik egy idegen háznál, feszengsz, vársz, hogy befejezze, s a nyers tetők közt úszó ég alatt egy gátlástalan sétát.

a pórázt, sokadszorra, mikor a várost átmosó
zápor után észrevettem a rokonságot
a füzérmorzsolással. Az már utólagos
megfigyelés, hogy éppúgy dolgozza
tovább a hüvelyk a mutatóujj középső
begyén. S szintén utólag kerülsz gondba
a „póráz” szóval, mert semmilyen szín alatt
nem lehet eggyé venni e két tárgyat.  (Már
csak azért sem, mert nem a megöröklött
morzsolás lett hirtelen idéződött minta,
hanem amint mantráz valami távol-keleti pap.)

A szituáció végtelenül egyszerű, a kutya éppen hugyozik
egy idegen háznál, feszengsz, vársz, hogy befejezze,
s a nyers tetők közt úszó ég
alatt egy gátlástalan sétát.

Megjelent a Műút 2015050-es számában