friss műút

-ról, -ről

Deres Kornélia

Deres Kornélia

(1987, Miskolc) Makói Medáliák-díjas költő, egyetemi adjunktus, az ELTE BTK-n doktorált. Kötetei: Szőrapa (JAK-Prae, versek, 2011); Képkalapács. Színház, technológia, intermedialitás (JAK-Prae, színházelméleti monográfia, 2016); Bábhasadás (Jelenkor, versek, 2017); Emma és Elefánt (Tessloff-Babilon, mesekönyv, 2018). Fotó: Jelenkor Kiadó / Tillai Tamás

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Vers

Deres Kornélia: Demencia

2015. május 06.

Mikor az elmén végigsöpör az utolsó vihar,
a földeket feldúló, a kérlelhetetlen, végül
tökéletes csend lesz. A meztelen tereket
álemlékekkel vonjuk be, de valósabbnak
tűnnek majd bárminél. A gyerekkorból csak
anyánk keze és a szagok, erre rezonálnak
a neuronok. Lányunk már ismeretlen arcot kap.
És hiába a vágy, a láb nem mozog, a kéz petyhüdt,
pusztán megszokásból járja át a vér. Az akarat,
akár egy középszerű isten igéje, nem teremt semmit.
A száj még néha grimaszba rándul, feszül, vicsorít,
mintha áramütéskor nem óvná bőr csupasz idegét.

Megjelent a Műút 2015050-es számában

Szólj hozzá!