Vida Kamilla: rebeca testvérei


I.
földszín sávok a köröm alatt
ebédre megettem a szomszéd vakondtúrást
kinyaltam a távozások bakancsredőit is a nyomokból

épp indultam
loholtam nappal nyugatra
ünnepízű múltak voltak a mélybarna szelvények
most már — mondják — csomós kemény
moníliás életfák öle
estére oda a határig érni
abból a fájdalmat kiharapni

II.
tömeg állt körém
kétkedve gúnyosan figyelték a vacsorám
féltek hogy sikerül az emésztés
hogy példát mutatok és majd illendő lesz követni

mellém térdelt egy kövér úr
bizonytalanul utánzott
fehér fogai menetet vágtak
merőlegesen szelték a határt a töltést
majd vörös hangyák szorultak közé

néhanapján a szikesebb talajok összehúzták a szám
de jöttek még és siklottak az ajkak
a határőrök
feszülten álltak a cakkosan körberágott hiányban
aztán
megették különböző nyelvekről újrafordított fájdalmukat
ők is

III.
péntek estére vége volt
szétnéztem és nem maradt semmi
úgy tűnt felfaltuk macondót

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.