KH — angol (2015. április 27.)

Kazuo Ishiguro, Toni Morrison, Irvine Welsh új könyveiről, az egyre nagyobb figyelmet kapó Andrew O’Haganről, valamint William Barnes műveinek kritikai kiadásáról.
Kazuo Ishiguro
Kazuo Ishiguro

Márciusban jelent meg a japán származású angol író, Kazuo Ishiguro legújabb regénye, a The Buried Giant (Az eltemetett óriás, Faber). A hatvanéves írónak ezt megelőzően hat regénye és egy novelláskötete jelent meg, amelyekből A lebegő világ művésze; A napok romjai és a Ne engedj el magyarul is olvasható. Ishiguro visszatérő motívuma az emlékezet működése, amely nem csupán megőrzi, hanem sokszor eltemeti, illetve átírja a múltat. Új regényének is ez a központi témája. Egy idős házaspár elindul meglátogatni a közeli faluban lakó fiukat. A rövid útból azonban az emlékek visszaszerzéséért folytatott küzdelem lesz. Bár a múlt feltárása próbára teszi az emberi kapcsolatokat és a békés társadalmi együttélést, ez még azon az áron is elkerülhetetlen, hogy a bűnök feltárása további feszültségeket generál, hogy kiderül, milyen családi viszály következtében hagyta el szüleit a fiú, aki talán már nem is él, és a vele való találkozás már csak a túlvilágon lehetséges. A regény az Arthur király uralmát követő időkben játszódik, amikor a brit szigeteken a mindennapos kockázatok körébe tartozik a sárkányokkal, manókkal és hasonló lényekkel való találkozás, egy domb pedig eltemetett óriást takar. Egy sárkány(nő) lehelete ködöt borított az itt élő emberek elméjére, amely miatt nem emlékeznek még a közeli múlt eseményeire sem, és nem beszélnek a múltjukról. A regény főszereplői abban különböznek a környezetüktől, hogy vannak szórványos emlékeik, tudatában vannak az emlékek hiányának, és problémaként élik ezt meg. Ezért amikor útjuk során tudomást szereznek ennek okáról, a tőlük telhető módon segítik a sárkány legyőzését. Több kritikus csalódottan nyilatkozott a hosszú várakozás után megjelent regényről. Vita robbant ki arról is, hogy Ishiguro regénye a fantasy-irodalom körébe tartozik-e.

Toni Morrison
Toni Morrison

Úgyszintén hatalmas érdeklődés fogadta a Nobel-díjas, magyarul is olvasható (Nagyonkék; A kedves; Dzessz) Toni Morrison God Help the Child (Isten segítse a gyermeket, Penguin – Random House) című regényét. A kritika — amely egyébként szélsőségesen megosztott — két fő témát emel ki. Az egyik a gyermekbántalmazás, a másik a rasszizmusnak az a ritkán tárgyalt, a fekete közösségen belül is tapasztalt változata, amely a bőrszín árnyalata alapján preferál vagy utasít el egyéneket (mindkettő előkerült már Morrison műveiben). A regény a kortárs Kaliforniában játszódik, s a szerzőjére jellemző realizmussal írja le a főszereplő (aki csak Bride-nak — menyasszonynak — hívja magát) gyerekkori és fiatal felnőttkori traumáit, karrierjét, párkapcsolatát. A felismerhető világ azonban váratlan pontokon mitikussá alakul, s a sikeres, gazdag főszereplő teste már-már ovidiusi módon változik át gyönyörű nőéből egy törékeny, éretlen kislányéba, amikor a szerelmi elutasítás hatására összetörik az énképe. A történet az egykori párjának nyomába eredő Bride önismereti útját követi.

Irvine Welsh
Irvine Welsh

Irvine Welsh talán a legismertebb kortárs skót író. Magyarul is több könyve elérhető (Mocsok; A sziámi ikrek szexuális élete; Skagboys; Pornó), néhányat meg is filmesítettek, illetve már készül az adaptáció. Bár már hosszabb ideje alapvetően Chicagóban él, új regénye ismét Edinburghban játszódik. Az A Decent Ride (kb. Egy rendes menet, Jonathan Cape) főszereplője pedig a Welsh korábbi műveiből ismerős szexőrült drogkereskedő taxisofőr, Terry Lawson. Derék hősünk élete szomorú fordulatot vesz, amikor a kor és szívproblémái hatására elveszti legendás képességeit, s a golfban lel vigaszra (igen, a poénok kiszámíthatóak). Welsh természetesen most is brillíroz a skót dialektus és a durva szleng játékos használatával, ami a Trainspotting óta a védjegyévé vált, de esetenként visszavált „standard” angol nyelvre is. A szeméremsértő komédia ezúttal is valódi veszedelmekkel keveredik, miközben Lawson a helyi prostitúció, bűn és pornográfia világában kalandozik.

Andrew O’Hagan

Egyre növekvő kritikai figyelem irányul az 1968-ban, Glasgow-ban született, regényeket, esszéket, dokumentarista riportokat, s gyakran e műfajok merész keverékeit író Andrew O’Haganre. Kiemelik politikai, történeti érdeklődését, amely úgyszintén összekapcsolja fikciós és nem fikciós munkáit. A régi és az új viszonyának vizsgálata a könyvei témái szempontjából is meghatározó, de a London Review of Books állandó szerzőjeként is többnyire a technológia, a celebritások kultusza, a pedofília, a videojátékok és más jellemzően mai ügyek szakértőjeként vált ismertté. Legújabb regénye (The Illuminations, Faber) is Nagy-Britannia kritikus vizsgálatához kapcsolódik, s elsősorban a katonaságra koncentrál. Két főszereplője a Skóciában visszavonultan, az aggkori demencia szorításában élő, múltjával viaskodó Anne Quirk és Afganisztánban küldetést teljesítő unokája, Luke. Kettejük története azután kapcsolódik össze, hogy a Luke által vezetett osztag egy előre nem látható összecsapásban számos polgári személyt is megöl („fiatal srácok hevertek kupacokban”), s a tiszt visszatér az öregasszonyhoz, aki — elfeledett fotóművészként — gyerekkorában arra tanította, hogy a kaotikus világot a „művészi elrendezés” útján megragadhatjuk és megvilágíthatjuk (erre utal a cím).

William Barnes
William Barnes

William Barnes (1801–1886) neve még a tizenkilencedik századi költészet kedvelői számára sem jól ismert. Barnes, aki élete túlnyomó részében iskolamesterként tevékenykedett, 1844-es Versek a falusi életről, dorseti dialektusban című kötetével igen nagy sikert aratott, és hol a helyi nyelvjárást, hol a semleges irodalmi angolt használó, gyerekkorának paraszti életét nosztalgiával, de idealizálás nélkül felidéző verseivel viktoriánus költők, írók egész sorára volt nagy hatással (Thomas Hardyt szokás elsőként említeni). Barnes emellett nyelvtörténettel foglalkozott, a korai angol nyelvemlékeket, irodalmi műveket kutatta, s az angol nyelvnek a (neo-)latin hatásoktól való „megtisztítására”, a germán gyökerekhez való visszavezetésére törekedett. Az Oxford University Press 2013-ban a költő életművének három kötetesre tervezett (tehát még folyamatban lévő) kritikai kiadását indította útra T. L. Burton és K. K. Ruthven szerkesztésében (The Complete Poems of William Barnes), s ez talán segít visszahozni ezt az érdekes figurát a feledésből.