Tara Skurtu: Vannak ilyen reggelek


A félelem, hogy elfelejtem, jól vagyok,
számba kúszik, mint egy szó,
ami megbánta, hogy kimondták;
keserű mondatokat szorít
fogamhoz, nyelvemhez, ínyemhez.
Hagyja abba, azt akarom,
mert jól vagyok,
mert vérem a vérem.
De ahogy nyelni készülök,
egy újabb mondatot ékel
nyelvem leghátsó részére:
valamit arról, milyen tökéletes
az antitest memóriája,
nem felejti el soha
az anya képét,
aki őt itt hagyta.

Fenyvesi Orsolya fordítása

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük