Nagy Kalliopé Mária: gondolat és hang között


koordinátává lettél bennem,
és valahol az eseményhorizontomon innen,
mélyen a réseimben ülve
adataid helyetted is meghatároznak.

én nem tudok én lenni többé,
pedig te sem voltál semmi, csak ösvény és kerítés:
hosszúság és szélesség — mégis
félek, beleszűnök a távolságba:

a két pont közt kifeszülőbe,
mint folt, péppé málló anyagon,
benn, létidegen saját űrben
gondolat és torkon ragadt hang között,

szégyenkezve és ámulva a széttartás liturgiáján.

Megjelent a Műút 2015049-es számában

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.