Az eredetmítoszok
Nehéz évszak hatodika
Az eredetmítoszok a közösségi származástechnika egyik sarokkövét képezik. Hiszen ki ne szeretne egy vagy éppen több istentől származni? Vagy ha ez nem lehetséges, akkor egy nagy, erős, állattól. Vagy ha ez sem lehetséges, legalább egy olyan állattól, amelyik eszes, ügyes, vagy fürge. Esetleg tud repülni. Aki viszont ennyi fantáziával sem rendelkezik, az könnyen abba a helyzetbe kerülhet, hogy mások mondják meg róla, honnan származik. Az ilyesmit pedig senki sem szereti.
Nincs ez másként a szigetlakók esetében sem. A szigetlakókat eleve frusztrálja, hogy területük (száraz földjük) jóval csekélyebb méretű, mint a kontinenseké, ezért ezt ők valamiképpen kompenzálják. A történelem számos példát ismer arra, hogy fél- vagy egész szigetekről kiindulva úgynevezett világbirodalmak jöttek létre. Természetesen csak átmeneti jelleggel, noha ez kétségtelenül minden olyan dologról elmondható, amely volt, de már nincs. Sőt feltehetőleg minden olyasmiről is, ami momentán van, esetleg a jövőben fog keletkezni. Persze, azért az átmenetiség bonyolultabb fogalom, mint amilyennek elsőre látszik. Például az aktuálisan létező világbirodalmak égtájpszichológusai szeretik hangoztatni, hogy az ő birodalmuk mennyire különbözik más, korábbi birodalmaktól. Itt van mindjárt példának okáért, hogy nem omlott össze, mint amazok. Hm.
No de az eredetmítoszok! A szigetet a tér (és az idő, de erről máskor) különös viselkedése miatt felkapták a hírek, és a jelenségek nemcsak a dolgok mélyebb összefüggéseit megérteni vágyó tudósokat, hanem a könnyed szórakozásra vágyó turistákat is vonzani kezdték. A fővárosba érkezésem napjaiban villámsebesen elterjedt egy legenda, mely szerint a szigetlakókat valamikor fából készítették. A szárazföldről néhány kisebb csónakon jöttek át, faragtak egy pár szigetlakót, aztán továbbmentek. A legendához kapcsolódóan hamarosan ízetlen tréfák, gifek, kis dalocskák is születtek fából készült Jánosokról (Janko from wood), miegyébről. A válasz sem késlekedett sokáig.
A szigetország miniszterelnöke egyenes adásban jelentette be, hogy a legújabb kutatások szerint — itt rövid bejátszás következett a legújabb kutatókról, akik részben valamit éppen kiásnak a földből (vagy éppen beásnak a földbe, ez a felvételen nem egyértelmű), részben egy kisebb hajón utazva lógatnak bele valamit a tengerbe (de ennek a dolognak a víz alatt levő része már nem látható), részben pedig egy nagyobb laboratóriumban kémcsöveket rázogatnak és helyeznek bele egy mikrosütőre hajazó készülékbe —, szóval a legújabb kutatások szerint nem így történt, hanem épp ellenkezőleg.
Kezdetben — mondta a miniszterelnök komoly arccal a kamerába —, közvetlenül azután, hogy a vizek módszeresen el lettek választva a szárazföldtől, egyetlen hatalmas sziget volt az egész szárazföld. Ezt egyesek őskontinensnek nevezik. Nevezzék, ha kedvük úgy tartja, mondta a miniszterelnök, nekünk elég, ha mi tudjuk, hogy az bizony egy sziget volt a hatalmas óceánban. És ennek a legeslegközepe volt a mai sziget. A mi szigetünk.
Az pedig, hogy a tér éppúgy váltakozik, mint az apály és a dagály, vagy a nappal és az éjszaka másutt is, nem a klímaváltozás baljós következménye, hanem egy igazi insularicum, helyi sajátosság, az ősi rend része. Mely ősi rendet sajnálatosan nem őrzik már sehol, de még csak emlékezni sem akarnak rá — állapította meg a miniszterelnök szomorú, egyben eltökélt arccal. A terem felmorajlott, majd elcsendesült, mert a miniszterelnök kezét fölemelve jelezte, hogy még nem fejezte be.
A földek széjjelváltak és elaprózódtak, de ne higgyük, hogy mindezt jószántukból tették. Arról, hogyan is váltak széjjel a földek, és lettek belőlük föld-részek — értik, ugye, „részek” —, majd egy hét múlva számolunk be, addig mindenki gondolkozzon a hallottakon — nyomta meg az utolsó szavakat a miniszterelnök, majd papírját összehajtva körbejártatta tekintetét a teremben ülőkön: és próbálja meg tudomásul venni azt, amit mi itt a szigeten egyszerűen úgy hívunk: igazság.
A bejelentés óriási hullámokat kavart az egész világon, több lefejezés is elmaradt figyelmetlenségből, az oroszok elfelejtették elzárni a gázt, csak a kínaiak bocsátották kifelé egykedvűen a széndioxidot. Egyes kommentárok némi éllel azt vetették fel, hogyan lehet valami ősi, ha mindössze néhány éve kezdődött, de a szimpatizánsok növekvő táborából többen megvédték a beszédet, mondván, senki ne mondja meg, hogy az ősinek mikor kell kezdődnie. Mások arra célozgattak, hogy a legújabb kutatások bizonyára még nem találták meg a megfelelő eredetmítoszt, és ez az oka a bejelentés elhalasztásának. Mire a szimpatizánsok — akik közül egyre többen ismerték föl, hogy az ő őseik is a hajdani világközepéről származnak — azzal vágtak vissza, hogy ti csak szeretnétek onnan származni, ahonnan mi, de hogy ti honnan származtok, az köztudott és unalmas. A viták ezen a ponton megrekedtek, igaz, csak órák voltak hátra a következő bejelentésig.