Toroczkay András: Vissza


Börtönből szabadulhat az ember így,
ahogyan én utaztam vissza hozzád.
Amiből csak a térkép hátuljára írt,
később elvesztett vers maradt,
meg a frissen nyírt fű szaga,
amit Bristol egyik parkjában éreztem.
És a vonaton hallgatott rádióadás,
és a két engem útbaigazító walesi lány.
Meg a szűnni nem tudó bőrönd-zakatolás, persze.

Hazaérve eltűnt minden, amit vártam,
amiről és amiből álmaim szőttem, írnám,
ha most elhinném ezt, ahogy nem hiszem, és már
akkor sem hittem benne úgy igazán,
ha a szívemre teszem a kezem, és még
csak a szívem mélyén sem, de ez akkor
persze, azt hiszem, azért nem volt ennyire tiszta.
Viszont tény, ami tény, hogy végül eltűnt, mint
sok évvel ezelőtt a forró viasszal teli vödörben
süllyedtek  az elrontott végtagok, arckifejezések.

Furcsán feleslegesek lettek napjaim veled.
Mint ahogy az is, hogy Balhés Bobbyt
végül bejelöltem a Face-en (ismerősöm azóta is,
nem tudom, minek), ahogy megígértem.
Csak egy furcsamód feltámadt rokon lettem
az életedben, abban a két hétben még
a végső szakításig, amit soha nem néztünk vissza.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük