Könnyű évszak, zenit
Zenitjén járt a könnyű évszak. Nappal keveset mozogtam a hőség miatt, de alkonyattájt megélénkültem. A helybeliek ilyenkor intézik legfontosabb tennivalóikat, amíg tudják. Nappal a forróság eltompítja az elmét, de az érzékeket izgatja. A pórusok meg a testnyílások kitágulnak. Minden nyílik és nedvesedik, de másképp, mint a nedves évszakban. Ami most nedves, az egyúttal forró is, és noha eleinte nincsen nyitva egészen, de nyílik és tágul, sőt remeg. A gyengébb idegzetűek ki sem lépnek az utcára, és mindenki úgy törölgeti a szemét, mintha sírna, vagy mintha nem hinne a szemének. Mert a képek, a könnyű évszak képei ellenállhatatlanul keresztülhatolnak a szemgolyón, és csak a retina mögött állnak meg, de csak egy pillanatra. Onnan már nehéz elhessegetni őket, ott már nem is láthatók — a látás másképp működik —, és a könnyű képek átúsznak az agyba. Hogy ehhez mely idegszálakat és végződéseket használják, nem tudom, de valahogy mégis odakerülnek, lassan, bizonytalanul, de egyre érzékelhetőbbé és valóságosabbá válva. Amelyik hím itt tart, az már a fejét is rázza, meg a tarkójától a homlokáig simít a tenyerével és vissza. A nőstények pedig igyekeznek eltűnni a nyílt terekről, mert egyre nehezebben lépnek, mert a térdük reszket. Mert a képek, miután az agyban lassan megfogalmazódnak, szétáradnak az egész testben, olyan helyet keresve, ahol lüktethetnek a vérrel, hogy aztán lassan visszacsordogáljanak a szívbe, hogy ismét lüktethessenek. A bennszülötteknek nincs külön szavuk a szerelemre és a menekülésre.
Rövid évszak első nap?
Ma lementem a kocsmába, ott volt a vasutas, intett, üljek le, igyak valamit, most nem érdemes semmihez hozzáfogni, miért, kérdeztem, hagyd csak, nem kell kapkodni, kapkodjanak a könyvelők, nem igaz — és nevetett. Nem értettem, és már siettem is tovább, valamit el akartam intézni, de mire kiértem a főtérre, már elfelejtettem, mit.
Rövid évszak, középső nap?
Ingerült vagyok, úgy érzem, nem jut időm semmire.
Rövid évszak utolsó nap?
A rövid évszakban szoktak kérdéseket feltenni, mondta még tegnapelőtt a vasutas, ma én is rászántam magam, megkérdeztem, hol lakik az isten, amire azt felelték, hogy
Nehéz évszak
A rövid évszak kezdetét nehéz pontosan megjelölni, mert a rövid évszakról a helybeliek is csak annyit tudnak mondani, hogy mikor már nem könnyű, de még nem nehéz. Vagy fordítva. És nem tart sokáig — mert akkor az a hosszú évszak, ugye. Legtöbbször csak akkor vesszük észre, hogy, na, ez volt az, mikor már elmúlt. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már megint a nehéz évszakban járunk.
Csak az ünnepre mentem föl a fővárosba, noha hosszabb időt szándékozom tölteni a szigeten, de inkább a parti településeket, a hegyeket, vagy éppen a sivatagot akarom járni. A medvészet lényegéhez ugyanis az is hozzátartozik, hogy számba vesszük, ahol nincsenek medvék, ott vajon miért nincsenek. A medve abban is különbözik az embertől, hogy nem tölt el huzamosabb időt olyan helyen vagy körülmények között, ahol neki nem jó. Odébbáll, vagy jó szimattal eleve elkerüli az ilyen tereket. A fővárosban elég volt egyszer körülnéznem. Már indulok is tovább. Ezt a pár hetet is csak Krementz kedvéért, aki kérte, hogy próbáljunk meg feljegyzéseket készíteni, és írjuk le az érveinket, bármilyen triviálisnak is tűnnek, mert hosszabb idő elteltével ezek fontos dokumentumok lehetnek. Krementz szerette azt is, ha a növényzetet vagy az állatvilágot a saját szavainkkal leírjuk. Nemigen értettem ezt a bogarasságát, mert ott van erre a növény-, állat-, és emberhatározó, kommersz kiadásban is, semmi új, Erwin, hidd el, semmi új. De ő váltig erősködött, és akkor begurultam, és már majdnem írtam neki valami gorombaságot, amikor olyasmi történt, amin magam is meglepődtem.