András László: Rasszista utazások 14.


Könnyű évszak

Könnyű évszak harmadika
Már harmadik napja nem történt semmi nyomasztó és ez annyira szokatlan, hogy teljesen megzavart.

Könnyű évszak nyolcadika
Vippelni szoktak a könnyű évszak ünnepén. Ilyenkor felrajzolják a fontosabb kultúrköröket a főtér kövezetére, és kezdetét veszi az üldözős-menekülős körjáték. A játékosok a kör két átellenes pontjára állnak. Vezényszóra kezdik a játékot. Elindulnak a kör ívén. Aki távolodik a másiktól, ugyanakkor közeledik a másikhoz, az lesz az üldöző, akitől viszont távolodik a másik, ugyanakkor közeledik hozzá a másik, az lesz a menekülő. Az veszít, aki üldözni vagy menekülni kezd. A másik szüntelen szemmel tartása szükséges ahhoz, hogy se üldözővé, se menekülővé ne váljunk, mert akkor mindketten kiesünk a játékból. Az a páros nyer, amelyik a leghosszabb ideig bírja anélkül, hogy üldözővé és menekülővé válna. Győzni csak relatíve, a többi pároshoz képest lehet, végül mindenki veszít, a kérdés csak az, hogyan veszítünk. Az, hogy ki kezd üldözni és ki menekülni, alkati kérdés. Megállni nem ér.

A körjáték alatt már nagyban folynak az előkészületek, és amikor a körjátékra nincs több jelentkező, a negyedek lakói és turistái lejátsszák maguk közt az érdekesebb háborúkat, etnikai vagy éppen ideológiai konfliktusokat, terrorcselekményeket, melyekről a médiából értesülnek. Az elmúlt évben például az orientalisták és a rasszisták cukormázból készült mezeket viseltek és vízipisztollyal lőtték egymásra a langyos szörpöt, és az veszített, akiről előbb leolvadt a cukormáz.

Amikor éppen semmi nem történik a világban, ami a médián keresztül lázba hozná őket, akkor régi történeteket vesznek elő, például az idei rövid évszakban a 30 éves háborút. Az európai negyedben nyilacskákkal lőtték egymás felfújható templomait a hugenottának és katolikusnak öltözött játékosok. A zsidókeresztény, valamint a szekularizált részek teraszain hemzsegtek a turisták akik a látványosságokat kedvelik, de a játékban való részvételt nem tudják megfizetni. Mert a főbb szerepeket azok kaphatják meg, akik a legtöbbet fizetnek érte. Ezt a szabályt nagyon szigorúan veszik. Egyszer például itt nyaralt az amerikai elnök is, de képtelen volt tartani a licitet, így lecsúszott arról, hogy saját magát alakíthassa egy játékos igazságtevésben. Kénytelen volt beérni azzal, hogy egy kisebb lebujban szaxofonozhatott, mert arra éppen futotta a pénzéből.

Könnyű évszak kilencedike
Bennszülött szokás szerint a könnyű évszak derekán a férfiak kimennek a tópartra szélben hajladozó nádat nézni. A hosszú évszakban a nád nem magasodik, csak vastagszik, mint egy csutka vagy motring, amire föltekerik a szálakat. Aztán terebélyesedik, és a víz színén, meg alatta kapaszkodóleveleket növeszt, mert van rá ideje. A szél is lassú azidőtájt. A hosszú évszakot úgyszólván moccanatlanul vészeli át, és csak a könnyű évszak kezdetétől lesz egyre hevesebb, amikor a víz is egyre jobban párolog — a turisták kifejezése szerint. A bennszülött szó, ami helyett a turisták a párolgás szót használják, kb. annyit tesz, hogy „elindul a nap felé”. Csak azért írok párolgást, hogy a turisták is el tudják képzelni. De azért az nagyon szép, amikor a tó a nap felé indul. Akkor a nád kapaszkodólevelei is elindulnak a nap felé a tó után, és ezt használja ki a szél. A férfiak, mikor érzik a bizsergést, mert a vér is elindul a nap felé a könnyű évszakban, fölkelnek és kimennek az éjszakába, ami már majdnem hajnal. A tópartig lopóznak, de ott már nem kell, mert ott már mind együtt vannak. Úgy mondták régen, hogy az a férfi, aki látott már szélben hajladozó nádat. A nád nem sokáig bírja a hajladozást, mert könnyű, de erős szél fúj a tó fölött. Akkor egymás után roppannak meg a nádak, a férfiak pedig bevetik magukat a vízbe, mert úgy tartják, hogy az a férfi, aki összetöri a megroppant nádat, de ez ma már turistalátványosság és jóformán csak a turisták csinálják.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük