Zacsínam túto knyizsecsku.


Gyakovaty pána Bohu,* hogy megértem ezt a napot, azt az Úristennek kell megköszönnöm.
Magamnak megvallhatom, hogy itt letettem a tollat, hogy összekulcsoltam a kezemet is, és ráhajtva fejem adtam hálát a sorsomért. Utána kinyújtóztam (s majdnem föllöktem a kalamárist), mert tagjaim bizony elcsigázottak kissé, hisz sokat végeztem velük máma. De nem ólmos fáradtság ez, mert épphogy könnyűvé tesz, s már az izgalom sem feszít, hanem szétáramlik bennem, mint a vér.
___________________________________
* Köszönet az Úr Istennek szlovák nyelven

Závada Pál: Jadviga párnája, Magvető, 1997, 5.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük