Gyűjtő

A netről térképeket tölt, a forrást keresi,
embereket, akik már hallottak róla.
Ha úgy teszel, érted, miről beszél,
akkor kérdez és jegyzetel, hogy közelebb
kerüljön, de ha bevallod az igazat,
szóba se áll veled...

Két lépéssel előrébb jár, mint a konkurencia,
és addig marad, míg be nem telik a pohár.
Mozgása elegáns, de ingerlékeny,
mint egy macskáé. Autóból árulja
a szomorú nőktől vásárolt porcelánt.
Mintha egy vándorcirkuszt vinne egyedül,
minden nap másik városban ébred.
Szeretné letagadni, de nem bírja
abbahagyni az ivást és teste egyre szárazabb.
A bordái látszanak, bőrét érdesre
marja a ruha. Már csak néhány hónapja
lehet, ha nem találja meg az élő kelyhet,
a megszólalásig formált tisztaságot.

A netről térképeket tölt, a forrást keresi,
embereket, akik már hallottak róla.
Ha úgy teszel, érted, miről beszél,
akkor kérdez és jegyzetel, hogy közelebb
kerüljön, de ha bevallod az igazat,
szóba se áll veled. Ölni tudna érte,
ha lenne kit, de nincs más, aki ennyire
egyedül lenne. Bejárja a távoli hegyeket,
mert a kincs mindig messze van.

Most épp itt van nálunk és nem engedhetem
így el, reményt kell adnom. Nem értem, mi
történik velem, hirtelen rájövök, hol a kehely,
és beszélek neki meleg szárnyakról,
elhagyott padlásról kirepülő madarak
végzetéről, mondom a GPS koordinátát is,
hogy mikor telt meg utoljára vérrel.
Köszönés helyett, már csak a vékony hátát látom,
a bizonytalan tárgyat, amint közeledik.