Karácsonyi hiányok

csak fehér melltartóddal harangoz
szobámban karácsonyt a pillanat
nélküled lassan térek magamhoz
jeges ünnep ragyog a szív alatt

lelkem lombjaira fagy a magány
melegséget nyúz a hiány kése
temetőben pihen apám anyám
csak a fenyőt csomagolom fénybe

kékek zöldek lövik a sötétet
de hiába használom a reményt
mikor az ideg teljesen szétvet
s ezer fokon a fájdalom emészt

csókod helyett a bánat ver orrba
bennem jajt kántál az összes ének
hiába rakok szavakat szóra
nincs egy mondat hol veled éljek

One Reply to “Karácsonyi hiányok”

  1. Gyönyörű vers, kedves Barna!
    Bizony karácsonynak vannak szomorú valóságai is.Hiányosságok…A szeretet fényei és a Karácsony szelleme mégis aranykaráttal hinti szívünket.Megható alkotásodhoz szeretettel gratulálok:
    Francseszka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük