Függöny

Bizonyos csak az, hogy ilyen körülmények között az idő lassan múlik, tehát azon igyekszünk, hogy megtöltsük cselekvésekkel, ezek eleinte ésszerűnek hatnak, aztán szokássá válnak. Te persze azt mondod, hogy így óvjuk értelmünket a megháborodástól. Természetesen. Néha azonban megfordul a fejemben, vajon az értelmünk nem tévedt-e régen el az éjszaka végtelen térein? Követed a gondolatot?

CANDIDA   Szép egy ilyen szép őszi délután,
ma összeszedtem az összes diót,
holnap majd megtörjük Elsie-vel,
és péntekre lesz diós briós.
(Lőrinczy Attila: A csoda alkonya)

*

VLADIMIR   Bizonyos csak az, hogy ilyen körülmények között az idő lassan múlik, tehát azon igyekszünk, hogy megtöltsük cselekvésekkel, ezek eleinte ésszerűnek hatnak, aztán szokássá válnak. Te persze azt mondod, hogy így óvjuk értelmünket a megháborodástól. Természetesen. Néha azonban megfordul a fejemben, vajon az értelmünk nem tévedt-e régen el az éjszaka végtelen térein? Követed a gondolatot?
(Samuel Beckett: Godot-ra várva, Kolozsvári Grandpierre Emil fordítása)

*

BOLOND   Sok sok
hogy nálam legyek több
hogy én több magamnál
De nem akarás ez
Nem valami jó valami stramm
Én csak azt szeretném
elviselni
hogy egy napon
(ordít) egy! napon!
megszülettem
(csönd, derűsen)
A csillagokat gyomlálom
(Esterházy Péter: Búcsúszimfónia)

*

VOJNYICKIJ   Ó, igen! Olyan ragyogó egyéniség, aki senkinek sem világított. (Szünet) Ragyogó egyéniség voltam… Ennél kajánabb tréfát még nem hallottam! Most negyvenhét éves vagyok. Tavalyig én is megpróbáltam szánt szándékkal elködösíteni a szememet ezzel a maga skolasztikájával, hogy ne lássam az igazi életet — és azt hittem, helyesen cselekszem. Most pedig, ha tudná! Éjjel nem alszom a bosszúságtól meg a haragtól, hogy olyan ostobán elfecsérelem az időt, amikor mindenem meglehetett volna, amit most már megtagad tőlem az öregség!
(Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi, Makai Imre fordítása)

*

RJUMIN   Hát énnekem hogy fáj! Énrám egy teljesítetlen fogadalom nehezedik, az fojtogat… Ifjúságomban megesküdtem, magamnak és a barátaimnak… megesküdtem, hogy egész életemet a harcnak szentelem, azért, amit akkor jónak, becsületesnek tartottam. És íme, leéltem legjobb éveimet, és nem csináltam semmit, de semmit! Kezdetben egyre készülődtem, várakoztam, tervezgettem — és magamnak is észrevétlenül hozzászoktam, hogy nyugodtan éljek, kezdtem ezt a nyugalmat becsülni s félteni… Látja, milyen őszintén beszélek? Ne fosszon meg az örömtől, hogy őszinte legyek. Szégyen így beszélnem… de ebben a szégyenben van valami édes gyönyörűség… a gyónásé.
(Makszim Gorkij: Nyaralók, Németh László fordítása)

*

HOFBERG   (behajtja az ablakot. Elgondolkozik, aztán hirtelen) Tudod, mit várok néha, Poelz? Valóban… hogy eljön értem az ördög. Egy ilyen napon, mint ez a mai. (Az ablak előtt áll) Hallanám, hogy kopogtat az ajtón. Csak én hallanám. Ott állna a félhomályban, magas, szép férfi. És azt mondaná: „Eljöttem hozzád, Lili Hofberg, eljöttem, és elviszem a lelkedet. Kívánj valamit cserébe.”
(Schmidt mama kint bekapcsolja a rádiót. Egy valcer szól, később érthetetlen beszédfoszlányok)
Tudod, mit kívánnék? Azt mondanám: „Add meg nekem, ördög, hogy jó Philemonte legyek ma este.”
(Poelz mosolyogva figyeli)
Te persze nem hiszel az ilyesmiben?
POELZ   Én semmiben sem hiszek, de tudom, hogy minden lehetséges.
(Németh Ákos: Lili Hofberg)

*

ROMY V.   Akkor egyedül megyek el, és te meg itt maradsz egyedül a nagy büdös semmivel.
(Ronald Schimmelpfennig: Nő a múltból, Gáspár Ildikó fordítása)

*

IRMA   […] Carmen!… Carmen!… Zárj be minden ajtót, és tedd fel a huzatot a bútorokra, drágám!… (Folytatja a villanyoltogatást) Nemsokára kezdődik minden elölről… meg kell gyújtani a villanyokat, fel kell öltözni.
(Kakaskukorékolás)
…azaz felvenni a jelmezünket… És újra kiosztani a szerepeket… vállalni a magamét… (Megáll a színpad közepén, szemben a nézőkkel) …kidolgozni a tiéteket, bírók, tábornokok, püspökök, kamarások, forradalmat megalvadni hagyó forradalmárok! Most előkészítem a jelmezetek, és a szalonjaimat holnapra… Térjetek haza otthonotokba, ahol minden, igen, minden sokkal valótlanabb, mint itt… Távozzatok! Menjetek jobbra, ki a sikátorba!… (eloltja az utolsó lámpát) Hajnalodik.
(Géppuskaropogás)
(Függöny)
(Jean Genet: Az erkély, Bognár Róbert fordítása)