Hiddensee egy nem túl nagy, mindössze 19 négyzetkilométeres sziget a Balti-tengeren, Rügentől nyugatra, a dán partokkal szemben. Az NDK-ban művészlelkek és másként gondolkodók is szívesen húzódtak ide a Stasi figyelő tekintete elől, de sokan próbáltak úszva eljutni Dániába is. Itt játszódik Lutz Seiler Kruso című regénye 1989-ben, a rendszerváltás évében. Itt keres egy szerencsétlenség után Edgar Bendler menedéket addigi élete elől mosogatófiúként és ismeri meg Alexander Krusowitsch „Kruso”-t. A különös, kedves barát egyben a sziget „keresztapja”, ő vezeti be hősünket a szigeten dolgozó idénymunkások szokásaiba és rituáléiba és ismerteti meg sajátos szabadságfelfogásával. A rendszer összeomlása azonban a furcsa kis „kolónia” feloszlásához is vezet, s végül nem marad más, csak ők ketten szemtől szemben és egy ígéret. NDK-s származású szerző, történelmi téma, és mindez a fal leomlásának 25. évfordulóján. A Német Könyvdíj mindössze tíz éves történetét szemlélve akár úgy is tűnhet, ez a siker kulcsa, hiszen a Kruso már a harmadik ilyen tematikájú írás a díjazottak sorában. Aki azonban beéri ennyivel — mint például Andreas Platthaus az FAZ hasábjain — az legfeljebb egy felszínes irodalmi bedekker tartalomjegyzékébe sorolhatja be a regényt. Szerencsére nem ez a jellemző recenzensi magatartás, így számos lényegesen mélyrehatóbb és érzékenyebb kritikát is olvashatunk a 2014 legjobb regénye címet elnyert alkotásról. Roman Bucheli az NZZ-ben például éppen azt emeli ki a művel kapcsolatban, hogy az író szinte erőszakkal fordítja el tekintetét a történelmi eseményektől, amelyek helyett a nagyon bensőségesen megrajzolt szereplőkre fókuszál. Külön erényének tartja, hogy vonakodik az egyértelmű gesztusoktól úgy politikai, mint irodalmi téren. Mindemellett itt is erősen érvényesül a korábban csak lírai műveket és rövidebb elbeszéléseket publikáló Seiler lírai írásmódja, amely például 2007-ben is kitűnt, amikor Turksib című írásával elnyerte a Bachmann-díjat. A könyvdíj zsűrije szerint „Seiler lírai, érzéki, mágikusba hajló nyelven meséli el az 1989-es nyár történetét Hiddensee — »az eltűnés előkertjének« — szigetén.” Kruso és Edgar története pedig „személyes és történelmi hajótörésként olvasható. A szöveg […] egyben rekviem azokért a balti-tengeri menekültekért, akik menekülés közben életüket vesztették.”
Az először 2005-ben odaítélt Német Könyvdíj egyébként szinte azonnal az egyik legismertebb német könyves díjjá vált és hamarosan követői is akadtak. Így 2008 óta hasonló feltételek alapján ítélik oda a Svájci Könyvdíjat az adott évben megjelent svájci vagy legalább két éve Svájcban élő szerzőtől származó legjobb elbeszélő műnek vagy esszékötetnek. Az idén Lukas Bärfuss Koala című regényét választotta a zsűri, akik szerint a mű „egy nagy kifejezőerejű szerző autonóm regénye […], amelyben igen merészen kapcsol össze olyan témákat, mint az öngyilkosság, a gyarmati rendszer és a teljesítményközpontúság ideológiája.” A vállaltan mindig is valamilyen formában személyes témákról és önmagáról író szerző ebben a regényében bátyja öngyilkosságának okait kutatja, aki a cserkészcsapatban a Koala becenevet kapta. Bärfuss nem csak azon mereng el, mennyire határozhatta meg a név testvére sorsát, lehetett oka lustaságának, lomhaságának, helyhez kötöttségének vagy vetíthette előre a kihalás szélén álló fajjal való névrokonság végső soron mégis megmagyarázhatatlan és érthetetlen önkezű halálát. A személyes történethez a gyarmatosításról és az öngyilkosságról szóló esszéisztikus részeket kapcsol, erősen feszegetve a konvencionális regény műfaji kereteit, amit változó lelkesedéssel fogadott a kritika. A 43 éves, Thunból származó Bärfuss számára a díj az idén egyébként már a harmadik elismerés, hiszen idén márciusban életműdíjat vehetett át a Solothurni Irodalmi Napokon, augusztusban pedig Kultúráért díjat kapott Thun városától.
A salzburgi születésű expresszionista költő, Georg Trakl verseinek gyakori témája a halál és az elmúlás, amely sokszor egészen távolinak ható, mégis tiszta képekben, hangokban és hangulatokban jelenik meg. Maguk a költemények — legalábbis számomra — esszenciális líraiságot és szépséget, sőt esetenként a téma ellenére is harmóniát és nyugalmat árasztanak. A költő száz évvel ezelőtt vetett véget életének, miután besorozott gyógyszerészként közvetlen közelről volt kénytelen szembesülni az első világháború okozta borzalmakkal. A kerek évforduló alkalmából több új és átdolgozott Trakl-életrajz is megjelent az idén, amelyekről a Der Standardban olvasható rövid áttekintés. Aki azonban arról szeretne többet megtudni, milyen hatással is lehet Trakl költészete az olvasóra, annak a friss német könyvdíjas Lutz Seiler Süddeutsche Zeitungban megjelent, szinte vallomásszerű, szubjektív írását ajánlom.
Goethe, a német nyelvű irodalom egyik legmeghatározóbb alakja, grandiózus életművet hagyott hátra, amelyet egy 25 évre tervezett, 14 millió euró költségvetésű projekt keretében kíván immár az interneten is elérhetővé tenni a Klassik Stiftung Weimar, valamint a Mainzi és a Lipcsei Tudományos Akadémia. A műveket és az életrajzot nem tekintve Goethe levelei is 36 kötetet tesznek ki, ám eddig csak 5 kommentált kötet jelent meg belőlük. Így a kutatók egyelőre műveinek, levelezésének és naplóinak kommentárjain és szómagyarázatain dolgoznak majd, az ifjú Goethe első műveinek kommentárokkal ellátott változatai pedig előreláthatólag 2018-tól lesznek elérhetőek a világhálón.