Könyvtár és gerontofília

Október 15-én este 7 órakor került sor az ÚjJAK, vagyis a fiatal költőket, írókat és irodalmárokat tömörítő József Attila Kör legutóbbi (2014-es őszi) taggyűlésén közfelkiáltással megszavazott újoncainak bemutatkozására. A helyszín ezúttal az RS9+ (Vallai Kert, Rumbach Sebestyén u. 10.) volt és nem a Roham Bár, a moderátor Braun Barna volt.

Október 15-én este 7 órakor került sor az  ÚjJAK, vagyis a fiatal költőket, írókat és irodalmárokat tömörítő József Attila Kör legutóbbi (2014-es őszi) taggyűlésén közfelkiáltással megszavazott újoncainak bemutatkozására. A helyszín ezúttal az RS9+ (Vallai Kert, Rumbach Sebestyén u. 10.) volt és nem a Roham Bár, Braun Barna moderátorkodott.

Viszonylag kis számú érdeklődő volt jelen a helyszínen, ami talán összefügg azzal, hogy a Nyitott Műhelyben ezzel egy időpontban zajlott Szijj Ferenc új verseskötetének (Agyag és kátrány) bemutatója, amire én is szívesen elmentem volna, de az ifjoncok nálam sokszor prioritást élveznek, pláne hogy nemigen akadt, aki írjon róluk. Most is rám bíztak különben egy fotógépet, és csináltam is képeket ezúttal, de csak nagyon kevés bizonyult belőlük használhatónak, úgyhogy még kiegészítettem őket Lengyel Flóra Facebookra feltöltött cuccaival, melyek nem sokkal jobbak, de legalább ránézésre antropomorf  lényeket mutatnak.

Tépő Donát es Gulisio Tímea
Tépő Donát es Gulisio Tímea

Kábé negyedórás csúszással indul a program, úgyhogy még belökünk egy sört Apagyi Ferivel, meg blázolunk egyet a bejárat előtt, ahol ott van még Gulisio Timi fekete kosztümben, varázslókalapban, és Tépő Donát.  Utóbbi átadja nekem a beígért fotómasinát, ami egyébként az édesapjáé, és ő sem lett 100%-ban felvilágosítva a rendeltetésszerű használatáról, majd pedig azon lamentálunk, hogy vajon legyen-e moderátor a november 7-i Katapult-fellépésen vagy ne legyen. Közben kijön Braun Barna, és egy kicsit Janiczak Dávid (a Jobbik 27 éves ózdi polgármestere) versein élcelődünk, majd hirtelen Klauszra, a szmokizás tiszaújvárosi apostolára terelődik a szó, na meg arra a zsigeri rigmusra: „délelőtt van, de már most szívok, legalább nem halok ki, mint az asszírok.” Aztán elég a cigink, és bevonszoljuk magunkat, mert azt mondják, „kezdünk”.

Hutvágner Éva, Győri Orsolya, Farkas Balázs
Hutvágner Éva, Győri Orsolya, Farkas Balázs

Az est most is két felvonásban kerül lebonyolításra. Az elsőt mindjárt az a Farkas Balázs kezdi, akinek Nyolcasok című regénye többek szerint igen erőteljes bemutatkozás egy fiatal íróhoz képest. A könyv hozzám sajnos még nem jutott el, de majd igyekszem pótolni ezt a hiányosságot, annál is inkább, mert a kötet fülszövegét jegyző Cserna Szabó-András olyan nevekkel hozza őt összefüggésbe, mint Albert Camus, Woody Allen, Raymond Carver illetve Hazai Attila. A regény egy, a világban helyét kereső fiatal könyvtáros viviszekciója, így aztán adja magát, hogy a könyvtárra terelődjön a szó. A szerző elmondja, hogy valóban dolgozott könyvtárban, és valóban érték abszurd tapasztalatok, ezek közül első helyen az olvasókat jelöli meg. A Nyugat-Magyarországi Egyetemen végzett könyvtár és informatikus szakon, és egy szemesztert Stuttgartban is eltöltött. Jelenleg a KSH-nál dolgozik, emellett foglalkoztatja a populáris kultúra, mindenekelőtt a fantasy-irodalom és a videójátékok világa, de fantasyt szerinte soha nem fog írni, egyszerűen nem érzi magát erre képesnek. Most minimalista novellákon dolgozik, melyek különböző hétköznapi életszituációkat próbálnak prezentálni. Egy részletet fel is olvas az egyikből, melyből most nem áll módomban idézni, de az a mozzanat mélyen megmaradt bennem, hogy a szereplő a Radírfej DVD-tokjából kotorja elő magának a füvet.

Az 1975-ben született Győri Orsolya, mint megtudjuk, már 15 éve készül a JAK-ba belépni, most azonban már tényleg nem állt módjában halogatni, tekintettel, hogy a felső korhatár 40 év. Közben azért ledoktorált 2009-ben, a témavezetője a nemrégiben elhunyt Balassa Péter volt, témája meg a mészölyi „elbeszélésmód és téralakítás”. Az ő élete sem volt mentes abszurd tapasztalatoktól, mert egy időben ügyészségi tisztviselő volt. A disszertáció előtti időkben többnyire kritikákat, recenziókat írt, manapság élvezi az anyaságot, de emellett gyakran ír verseket, hol szabad, hol pedig kötött formában.  Utóbbiról folyamatosan le akarják beszélni a barátai, de a lapok viszont inkább ezeket harapják.

Gulisio Tímea nevének kimondásával többször is meggyűlik a baja Braun Barnának, mert mindig sz-szel ejti, holott mint kiderül s-sel kéne. Első kérdése mindjárt arra irányul, hogy van-e valami jelentősége annak az írásai szempontjából, hogy szociális szervezőként végzett, amire először azt mondja, nincs, majd helyesbít, van, mert elsősorban az idősebb asszonyok iránt érez vonzalmat, és jóformán az összes írása e körül forog. Az előttem ülő Tépő Donát erre csak a fejét  fogja (mert amúgy mindketten a Katapult nevű akciócsoport tagjai, ezért neki ez már nem új, és persze nekem se), amúgy meg sokan nevetgélnek,  nem feltétlenül azon, amit mond, de hát kérem, a tálalás. Mint elmondja, sosem dolgozott szociális szervezőként, és közben tanult teológiát is, ahonnan lelépett, meglepő módon épp az egyik olyan jellegű affér miatt, amiről szó van a verseiben. Van már egy elég terjedelmesre — kb. 160 oldal — sikerült verseskötete (Nekromantika) mely magánkiadásban jött ki a Katapult-csoport támogatásával, aztán még Baszorkányok címmel egy erotikus önéletrajzi regényt is írt, és most novellákon, verseken dolgozik megint. Amíg ezeket mondja, többen is kacagnak, ki kínjában, ki meg mert viccesnek találja, és olyat is látok, aki egészen megfagy. Aztán még szórakoztat minket néhány verssel is, melyekben öregpornó mellett szó van csontvázakról, a „szörnyeteg ezer arcáról”, meg szexshopban vásárolt felfújható nagymamáról.

Hutvágner Éva és Braun Barna között már régi az ismeretség. Több évig volt a FÉLonline színházi rovatának szerkesztője, egy időben az RS9-ben dolgozott, ott, ahol most éppen Barna, és ahol egyben ez a beszélgetés is zajlik. A Károlin színháztudományból, az ELTE-n összehasonlítóból szerzett MA-t. Most az ELTE doktori iskolájába jár, itt a bábszínház a kutatási területe, és keményen melózik, konferenciákra jár, de azért jut ideje versek írására is. Emellett színházkritikái jelennek meg a prae.hu-n, a fidelio-n, a KuK-n, utóbbinak szintén szerkesztette egy ideig a színházrovatát. Emellett gyerekművészetről (gyerekkönyv, gyerekszínház) is ír a Bóbitanetre. Időközben volt egy kis társulata, akikkel színre vitték Jurij Andruhovics Moszkoviáda című regényének adaptációját a Fogasházban. Szóval bámulatosan sokoldalú.

Braun Barna és Kovács Krisztina
Braun Barna és Kovács Krisztina

A második körben Kovács Krisztinát és Novák Anikót egyszerre beszélteti a moderátor, mivel ők afféle szerző-, illetve szerkesztőpárost alkotnának. Az SZTE doktori iskolájában ismerkedtek meg egymással, ahol közös feladatot kaptak.  Egy tanulmánykötetet szerkesztettek közösen Térdimenziók és emlékezetformák címen, és ki is jött vagy 50 példányban, de a közös munka, alkotás azóta is tart, és több kötetük is nyomdakész állapotban van. Kovács Krisztina a Nyugat térpoétikájával foglalkozott többek között, meg kortárs költészettel, doktoriját pedig Hunyady Sándor prózájából írta. Novák Anikó az Újvidéki Egyetemen szerzett magyar szakon diplomát, majd Szegeden folytatta, az SZTE BTK Irodalomtudomány Doktori Iskolájában, és jelenleg doktoriját írja, kutatási témája a vajdasági magyar irodalom, azon belül is elsősorban Tolnai Ottó költészete. Nem mellesleg a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezetének elnöke. Mint elmondják, mindkettőjüknek volt könyvtárosi tapasztalatuk, Anikó hagyatékokat katalogizált, és egy időre emiatt „nagyon meggyűlt a baja a könyvekkel”. A JAK-ba való belépés is közös ötlet volt a részükről. Stratégiai céljaik is vannak ezzel, fiatal kutatóknak szeretnének pályázási lehetőséget biztosítani.

Tépő Donát ránézésre lehetne akár Henry Rollins hasonmása is: kigyúrt karok, melyeken szabad helyet nehéz találni a tetoválások miatt, és mindehhez kiköpött értelmiségi arcszerkezet plusz szemüveg társul. Igaz, ő nem a hardcore-ban, hanem a hip-hop-ban nyomult, és sok helyen felléptek még a 90-es évek második felében. Ez persze igazi underground volt, nem az a trutymó, amit a rádióban hallunk. A művészneve akkor még Tribe volt, és ő írta számokhoz a szövegeket, de aztán megunta, mert egy idő után nem látott benne elég mélységet, kötötte a ritmus meg az ütemszám, stb. Így jött az írás, és elég jó benne, már amennyire én ezt meg tudom ítélni. Először versekkel kezdte, de most már áttért a prózára, és saját bevallása szerint minden szót csak egyszer hajlandó felhasználni.

Egy ideje tagja ő is a Katapult csoportnak, melyet Komor Zoltán és Apagyi Ferenc alapítottak. Komorral már írtak egy közös könyvet Mutánsfilé címmel, ami bizarro-science fiction és némi Palahniuk-féle társadalomkritika, és várhatóan karácsonyra készül el a második része. A könyvei idáig „fapados” magánkiadóknál jelentek meg, egy nyomdász barátja is segíti, és kitaláltak maguknak egy fantázia-kiadót (White Rabbit Book). Saját bevallása szerint elég jól fogynak a könyvei, a Selyemsikátor című verseskötetből kb. 1000 példányt sikerült eladni, és a novelláskötetek meg nagyjából 500 körül mennek el. De közben osztogatja is őket rendesen, adott már sokszor hajléktalanoknak is, meg a Katapultos gerilla-akciók keretében is szórogatnak. Nem állt le teljesen a zenével sem, csak áttért az elektronikus cuccokra, techno, folk, jazz stb. keresztezésével kísérletezik. Szóval sokoldalú fickó, mindenképpen megérdemli a figyelmet. Igaz, már ő sem olyan veszettül fiatal, 1978-as születésű, de jövője van, sőt azt hiszem múltja is.

Az utolsó fellépő Balogh Zetas Péter, és mindjárt egy kis probléma adódik a nevével, ti. hogy most hogyan is használja. Mert láthatjuk Balogh Péterként, Zetas Péterként, meg Balogh Zetas Péterként is. És egyáltalán mi az a „Zetas”, és honnan van? — kérdezi Barna. Ez a slames neve, mint kiderült, ugyanakkor műveli a hagyományos költészetet is, és elsősorban testpoétikában utazik, mindenekelőtt Borbély Szilárd, Nemes Z. Márió, és Németh Zoltán versei voltak rá erőteljes hatással. A debreceni egyetemen tanult magyar és történelem szakon, a KULTer.hu-nál gyakornok, a tudósítás, kritika és interjú-rovatokat szerkesztgeti. Szeretne lassan kritikákat, recenziókat is írni. Van olyan, amit már jó ideje halogat. Így pl. Tóth Kinga Zsúr című kötetét, mely, mint kiderül, nem igazán jön be neki, ő még inkább csak a szárnyapróbálgatást érzi rajta. És nagyon reméli, hogy nincs ott Kinga, és nem hallja. Én viszont hallottam, és vagyok olyan geci, hogy ezt megírjam. Kinga tudom úgysem lesz szívbajos miatta, mi meg inkább merjünk mindig csak őszinténk lenni másokkal. Kinga második kötete, az All Machine meg amúgy rohadtul bejön neki. Szóval szerintem túléli ezt Péter is meg Kinga is, és én is túlélem, hogy sajnos nem jutott nekem kézbe vehető Mutánsfilé, mert alig hogy vége lett az estnek, Apagyi Ferivel rögtön beültünk a bárba sörözni, és mire Donáték utolértek minket, már az összes könyvet szétosztogatták a jónépnek.