(örök tegnap)

össze kell raknom
a tegnapi napot
(s ezzel azt a néhány évet
amivel szerettelek)

össze kell raknom
a tegnapi napot
(s ezzel azt a néhány évet
amivel szerettelek)
miközben
a ma is szétesőben
és már lassan este lesz
ennek is véget
vet a test ahogy árnyat
majd később ágyat
most csak téged látlak
és rettenetes
és égve éget
e vers ma hogy holnap
vajon mi lesz
és a te bűnöd is ez
ahogy ragyog
esztelen
hogy mennyire hasztalan
ahogy rakosgatok
ülök vigasztalan
majd teszem-veszem magam
a szívem is jön-megy
ideges mindenem
helye sincs az örömnek
és neve sincs a helynek
ahová tegnap minket
összetereltek
beleroppanok legyintek
össze nem áll sehogy sem
és már-már visszaviszem
az órát a szívem
már el sem hiszem
el sem hihetem
hogy tegnap megint szerettél
mégis folytatom magamban
ahol abbahagytam
ahogy elengedtél
te ne félj!