Ön azt állítja, hogy megríkatták a darabjaim. Nem ön az egyetlen. Pedig nem ezért írtam őket. Sztanyiszlavszkij tette olyan érzelgősekké őket. Egészen mást akartam. Egyszerűen és becsületesen csak ezt akartam mondani: nézzétek meg magatokat, nézzétek csak meg, milyen unalmasan és rosszul éltek. Mi van itt sírnivaló?
(Csehov levele Alekszander Tyihonovnak; idézi: Eörsi István: Egy keserű kórkép dicsérete, Színház, 1978. január)
*
A cselekvés már Csehovnál is problematikus.
Én is azt hittem. De kiderült, hogy csak azért, mert rosszul játsszák őket. Csehovból írtam a szakdolgozatomat, és felfedeztem, hogy rengeteg nagy, igazi cselekvés van benne. Nagy cselekvés az is, amikor a cselekvés elmarad, és valakinek a halálát okozza… Ezek a drámák nagyon pontosan vannak megírva. Meg lehetne menteni a birtokot, ha csinálnának valamit a Cseresznyéskertben. Egyetlen szó kimondásával vissza lehetne tartani a halálba induló Tuzenbachot… Csehov, a drámaíró olyan drámai, mint Shakespeare. Az értelmiségi figurái nem annyira értelmiségiek, mint tudatosan önvakító egyedek. A gyávaság színpompája az ő világuk.
(Tompa Andrea beszélgetése Spiró Györggyel, Jelenkor, 2013/6.)
*
A színháznak sincs egy fő küldetése. Sőt, ha igazán korrekt akarok lenni, akkor azt mondom, hogy egyáltalán nincs küldetése. A színház a szabad önkifejezés tere. Tulajdonképpen egy demokratikus alapjog gyakorlati megvalósulása. Minden egyéb ebből következik. Az persze kétségtelen, hogy egy önpusztító társdalomban fontos szerepet játszhatnak a politikai-közéleti fórumok. Egyik ilyen lehet a színház is. Nem utolsó sorban sokat kamatoztathatna ebből a színházi szakma maga. Fejleszthetné intézményi és művészeti kompetenciáit. A demokratikus és szakmai megújulás összefügg. Egyik sem fog menni önvizsgálat és munka nélkül.
(Schilling Árpád Wallenstein V. Róbert interjújában, HVG, 2013/4.)
*
Egy alkotónak sincs joga ítélkezni: mikor a hetvenes években Jerry Springer élő adásban, mindenféle kommentár nélkül ültetett le Ku-Klux-Klan-tagokat és feketéket beszélgetni, ezzel megtette a legtöbbet, amit megtehetett. A társadalmi konzekvenciák levonása a társadalom saját feladata. Nem lehet előre megrágott üzeneteket közvetíteni, szlogeneket belecsempészni a kulturális termékbe, mert onnantól kezdve az akarat diadaláról, propagandáról beszélünk. Egy nyitott alkotói műnek helyzetbe kell hozni a nézőt, feltenni a kérdést, majd elengedni a dolgot.
(Fabricius Gábor filmrendező a HVG.hu-nak, 2014. szeptember 3.)
*
A hit és a végzet olyan fogalmak, amelyekről a Hamlet is szól. Ezek minden fontos műben szerepelnek. Ugyanakkor mindig kell lennie valami alapnak: magának az életnek, abban a formájában, ahogy megéljük. Ezért van az, hogy a történetnek a politikai események, a társadalmi kontextus adnak súlyt.
(Margaret Croyden interjúja Peter Brookkal, Színház.net)
*
Színház, segíts! Alszom, ébressz fel! Eltévedtem a sötétben, vezess a gyertyaláng felé! Lusta vagyok, szidj össze! Fáradt vagyok, emelj fel! Közömbös vagyok, üss meg! Közömbös maradok, vágj pofon! Félek, bátoríts! Tudatlan vagyok, nevelj! Szörnyeteg vagyok, tégy jobbá! Pöffeszkedő vagyok, nevettess halálra! Cinikus vagyok, hozz zavarba! Ostoba vagyok, változtass meg! Gonosz vagyok, büntess meg! Uralkodni vágyó és kegyetlen vagyok, harcolj ellenem! Tudálékos vagyok, nevess ki! Közönséges vagyok, emelj fel! Néma vagyok, bírj szólásra! Nem álmodozom többé, nevezz hitványnak és hülyének! Feledékeny vagyok, hozd el nekem az Emlékezetet! Öregnek és kiszáradtnak érzem magam, hívd elő a Gyermekkort! Ügyetlen vagyok, adj Zenét! Szomorú vagyok, adj Örömet! Süket vagyok, tedd, hogy a Fájdalom üvöltsön a viharban! Zaklatott vagyok, adj Bölcsességet! Gyenge vagyok, lobbantsd lángra a Barátságot! Vak vagyok, idézd meg a Fényességet! Hatalmába kerített a Rútság, hozd el a hódító Szépséget! Beszippant a Gyűlölet, ajándékozd nekem a Szeretet erejét!
(Ariane Mnouchkine üzenete a színházi világnapra, 2005; fordította: Lakos Anna)
*
Mindenki számára kiderült — mert ezt a pénz úgy akarta —, hogy ez mindenhol szakma. A pénzzel minden mérhető. Tehát a siker is. Sikert kell produkálni, hogy pénzt produkáljunk, mert a pénz arra is mérőeszköz, hogy hány embert érdekel egy esemény. Így átalakultak a pénz mentén az értékek is. Persze megszűnt az a bohémia is, hogy pénz nélkül lehet élni a városban, merthogy senkinek nincs pénze. Ezzel együtt változott a művészeti szemlélet. Ez személyesen nem nagyon szórakoztat. Én nem tudok ugyanazon szórakozni, mint mindenki más. Egy ideig igen, aztán nem. Másra van az agyam tréningezve. Változatlanul tartom, hogy a kvantitatív megítélés mellé kell a kvalitatív is. Ha nincs szellemi befektetés, ami nehezen használható, vagy ami nem feltétlenül populista vagy populáris, akkor kiürül az éléskamra, mindent felzabálnak a technikusok. Én úgy gondolom, hogy van más mérce is, mint a siker, a tömeg és így tovább. Erre hozhatnék millió példát. Én magamat egyik kategóriába sem sorolom, de hát végül is mégiscsak azt kell gondolnom, hogy kudarctól kudarcig, nem pedig sikertől sikerig vezet az út, de ez legalább motiváció.
(Halász Péter Seres Szilvia interjújában, Színház.net)
*
Az ember többféle módszerrel dolgozhat, de az álláspontjától függ, hogy a munka kizsákmányoláshoz és becsapáshoz vezet-e, vagy pedig egyenrangú partnerek közötti interakcióhoz, amelyben minden érintett fél ad is, kap is, és amely nemcsak a résztvevők egymáshoz való viszonyát változtatja meg, hanem magukat a résztvevőket is. Az interkulturális párbeszéd jelen állapota meggyőződésem szerint jórészt annak köszönhető, hogy mindkét részről hiányzik a készség ezekre a változásokra. Ahelyett, hogy a kulturális különbségeket gyümölcsözővé tennénk, elsáncoljuk magunkat mögéjük. Ugyanakkor ezek a különbségek már régóta eltűnőben vannak: a Rolex óra Borneó legeldugottabb zugában is státusszimbólum, és ott is Coca-Colát isznak. A kultúrák cseréjének ez a formája régóta hozzátartozik a mindennapi valósághoz. A kérdés csak az, hogy ezt párbeszédnek nevezhetjük-e. Igazi párbeszéd, igazi csere csak akkor jön létre, ha a kölcsönös tisztelet és mindenekelőtt az egyenjogúság határozza meg. Ezt elérni egyike a művészek és a kultúrával foglalkozók legfontosabb feladatainak, mivel ez idő szerint sem politikai, sem gazdasági egyenjogúságra nincs kilátás.
(Peter Sellars, Színház.net)
*
A keresgélés kifejezést sokszor használom. Ez nem nyughatatlanság, hanem inkább félelem attól, hogy egyszer csak bezárulok, hogy úgy maradok.
(Bodó Viktor Berniczky K. Editnek, Origo, 2007. október 15.)