Egy ismeretlen fiúval táncolok egész este. Norbinak hívják, nem hallottam tisztán a zajban, magas és inas, túl sötét van, hogy lássam, szőke vagy barna. Alig tudom a vonásait kivenni, vagy eggyel több martinit ittam a kelleténél. Norbert: Amerikában így hívják a könyvelőket és kockafejű matekosokat. A pólója puha, a haja selymes, a bőre sima, érintéssel látok, és ahogy táncolunk, arcomat a nyakába fúrom, tenyere a derekamon, a csípőmön, így halad lejjebb, a combomon megáll, nem ér a fenekemhez. A szám leparkol a nyakhajlatában, fanyar illata van, mint egy citrusliget. Véget ér a lassú szám, de mi nem változtatunk a tempón, jobbra-balra lépegetünk a parketten, míg körülöttünk ugrálnak egy tavalyi Dr. Alban-számra.
A diszkó előtt egy bükkfának dőlve csókolózunk. Az első magyar magyar fiú, akivel csókolózom. A csókok közt magyarul becéz, magyarul csábítgat. Senki nem suttogott még érzéki szavakat nekem ezen a nyelven. Jó ízű a szád,mondja,és nem tudom, hogy ez rutinudvarlás, banalitás, vagy tényleg így gondolja. Máshogy mozog, máshogy ér hozzám, máshogy csókol, mint azok a magyar fiúk, akik Amerikában nevelkedtek.
Gyere, menjünk le a partra, mondja.
Egy pillanatig lehetségesnek tűnik, hogy lemegyek vele, de mégiscsak egy idegen. Ha egy amerikai, vagy amerikai magyar srác lenne, tudnám, mire számíthatok, de itt nem ismerem a szabályokat. Nemet mondok. Visszamegyünk a diszkóba, és többé nem táncolunk külön, a többiekkel együtt ugrálunk.
Vakít a nap, a parton frizbizek. Meglátom Norbit a vízibicikliknél. Egy sráccal beszélget. Három nap telt el, most látom először tisztán az arcát. A haja vizes. Várom, hogy örüljön, hogy újra látjuk egymást, közelebb lépnék, hogy puszit adjunk egymásnak, de csak megrándulok. Rendetlen hajamat nézi, sárgásfehér bőrömet, hunyorgó szememet, mell-lapító, egyrészes fürdőruhámat. A talpamat égeti a beton, gyerekek sikítanak körülöttünk, egy labda majdnem eltalál. Nem emlékszik, nem várta, hogy újra találkozzunk. Próbálok rámosolyogni, de csak tompán mered rám. Nem beszél, nem marasztal, nem kérdez. Dehát vagy egy órát táncoltunk a diszkóban, tényleg nem emlékszik? Émelygek, fáj a bőröm, lehet, hogy napszúrást kaptam. A tekintete a hátamon, menekülök, nyugodt, kimért léptekkel.
Ülök a füvön. Egy fűzfaággal ütögetem a földet. Mostantól az lesz, amit én akarok. És azt akarom, hogy minden jó legyen. Így döntöttem. Egy élménnyel gazdagabb vagyok. Egy csókkal magyarabb.