Éjlidérc emeli balját:
éjfélt dobban így az ország.
Tátott szájjal hallgat a tó.
Halk kutyahörgés hallható.
Madár nyújtózik a nádban.
Béka kémlel lent a lápban.
Csiga fülel a házában,
s krumpliföldi egér, párban.
Lidércfény megpihenni vágy:
széltépte ágfa lesz az ágy.
Zsófia arca hófehér.
A Holdkos vesztőhelyre ér.
Bitólakót lenget a szél.
Gyereksírást hall faluszél.
Vakon(d) csókol szájon vakond’t,
mint mézesheti házasok.
Ám a sötét erdő titka:
éjmanó öklét szorítja,
mert későn vándorló fuszekli
magát a lápba nem veszejti.
„Kár” — hallatszik holló-helló —:
„A vég ez, óh!A vég ez, óh!”
Éjlidérc ereszti balját:
s húny tovább az egész ország.
Györe Gabriella fordítása
Megjelent a Műút 2014044-es számában