2011 óta futok ezen a szakaszon. Minden tavasszal itt találom a kedvenc tócsámat. Tavaly is lefotóztam, meg azelőtt és 2011-ben is. Szív alakú tócsa, bár a haverom szerint csak én látom így. Szerinte bakancs alakú, egy másik szögből nézve. Még nem teljesen a barátom, én szeretném, ha az lenne, helyes srác, itt szokott üldögélni a parton. Tavalyelőtt szólítottam meg először, azt kértem, hadd fotózzam le, mert nagyon szép, ahogy ül és olvas, de nem engedte meg. Az első beszélgetésünk után néhányszor próbáltam szépíteni, leültem mellé, be akartam bizonyítani, hogy amúgy normális vagyok, csak szeretek futás közben fotózni, ez a mániám. Nem voltak nagy beszélgetések, én fecsegtem, ő alig válaszolt, esetleg ilyesmiket, hogy: „Azt hittem, futni jöttél, így nem fog lefogyni a kuffer!”
Ma megtört a jég, ő szólított meg engem. Futok a parton, meglátom ezt a tócsát és a srácot, vigyorgok, erre ő: „Na, kisütött a nap, jönnek a legyek, meg a bolond nő a gépével.” Ezt jó jelnek veszem. Meg fog szeretni, most már szinte biztos.
1999 óta dolgozom az irodában. 14 éve és 5 hónapja, hétfőtől péntekig, reggel 8-tól délután fél 6-ig. 12:30-tól 13:30-ig van ebédidő. OpenOffice. Jelenleg 43-an dolgoznak itt. 9 sor asztal, mindegyiken 5 számítógép, 5 olvasólámpa. 9-szer 5 szék, 43 irodista, az utolsó 2 szék üres, mert épp leépítések folynak. 2006-ban, a karácsonyi céges buli után valaki éjjel, viccből, beszámozta a helyeket így: Istálló 1, Istálló 2, Istálló 3, Istálló 4, és így tovább. Nem tudni, ki volt a tettes, nem is nagyon keresték, annyi történt csak, hogy 2007. január 2-án kaptunk egy körímélt, hogy kötelező leszedni a celluxszal odaragasztott papírdarabokat. Az enyém volt az Istálló 42. 37 éves vagyok. 2010 novemberében kezdtem el futni. Először szalagon. A házunk földszintjén nyílt egy edzőterem, Fit Csajok. 2 darab futópad, 1 evezőpad, 3 taposógép, ennyi. Szemben tükör, hogy mozgás közben ne a falat bámuld. Idegesített, hogy hiányzik az 1-ik té a Fitt-ből, úgyhogy ahogy kitavaszodott, irány a szabad levegő, azóta futok ezen a szakaszon. 4030 méter oda, és ugyanennyi vissza. Közben megállok fotózni. Nem tudok betelni a látvánnyal, mindig ugyanazokra a dolgokra csodálkozom rá, minden évben lefotózom. Boldogsággal tölt el, hogy mindig ugyanúgy szép minden. Szeretem a számokat, fontosnak tartom a precizitást és jól tűröm a monotonitást. Az irodai munkát nekem találták ki. Annyi csak, hogy a mozgásszegény életmódtól már egész fiatalon, 29 évesen meghíztam. 92 kiló lettem, pedig csak 167 centiméter vagyok. Ezért kezdtem el futni. Nehezen alakítok ki kapcsolatokat a cégen kívül, 1999 és 2010 között 2 tartósnak mondható párkapcsolatom volt az egyik 4 hónapig tartott, a másik 7 évig és 9 hónapig, bár ez utóbbi nem mondható klasszikus értelemben vett szerelmi kapcsolatnak, mert ez idő alatt összesen 17-szer találkoztunk, amúgy csak cseteltünk. Most nincs partnerem.
Mióta futok, megváltozott az életem. Boldog vagyok. Elindult a fogyás, jön vissza az önbizalmam és kezdek összebarátkozni valakivel. Az édesapám szerint elég szomorú, hogy a napjaim csúcspontját a futás jelenti. Szerintem nincs igaza. Alulértékeli a mozgás, a természet és a szabad levegő fontosságát.