friss műút

-ról, -ről

Borbély Szilárd

Borbély Szilárd

(1964-2014) Szépíró, irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem docense. Fehérgyarmaton született, Dogville-ban élt.

-tól, -től

A rovatból ajánljuk még

Legfrissebb

Vers

Borbély Szilárd: A paraszt Párkák

2014. február 21.

1a
Az első szál, amelyet az istenek a motólára
vetettek, a Hajnalvégen bomlott ki, ahol
a szegényebb istenek laktak, akiknek beljebb
nem jutott hely. Vagy máshonnan jöttek,
és itt találtak maguknak menedéket. Ahogy a
1b
hidegben a mezőn álló nyáj lassan odébb ment,
mert a kívül állók a melegebb közepébe vágytak.
De nem tudtak odajutni, ezért legalább a szél-
csendesebb, túlsó oldalra áttoporognak. Így
1c
vágytak a falu szélén lakók is, hogy egyszer
ők is a főutcára, a templom mellé költöznek
be. Így vágytunk mi is lentről, a Cigánysorról
fel, a nyirkos falú, penészes házból. A faluvégi
köves út a temetőnél ért véget, ahol a
csorda és a konda taposta ki a gyepet.
1d
Augusztusra a kiégett legelő fölött kelet
felé nézve délibábot lehetett látni. A Tapónak
vize a kókadt levelű botókákkal alatt már
szinte elapadt. A buzogányok barna bársonya
kényszerből bomlott ki, hogy a szél vigye
el a magvakat innen. Hátha jövőre vagy
másutt lesz víz. Mindennek megvolt az
ideje, hogy mikor szárad le a szamárkóró,
mikor érik a csipkebogyó a kökénnyel. A
2
munkának is megvolt a szabott ideje. És
mindent egyszerre csináltak az istenek. Meg-
szólták azt, aki nem úgy tette a dolgát. ahogy
a többi. Azt mondták, hogy a járt utat a
járatlanért el ne hagyd.
Az ösvényről sose
lépj le, mondogatta Máli, mikor a zsenge
búzavetésen át mentünk a Nagyerdő felé, az
utat rövidítve. Mindenki valamerre ment
napközben, de annyira senki sem sietett, hogy
egy órára ne álljon meg, beszélgetni akár a
legnagyobb dologidőben is éppen. Az istenek
egymást pletykálták ki, azt, aki épp nem volt
3a
ott. Aztán este a Rámpán vagy a tejcsarnokban,
reggel és este, amikor a ház környékén már
feleslegesnek vagy eladó frissen fejt, még
meleg tejet leadták. Hosszan beszélgettek
mindenről, ami eszükbe jutott akkor éppen. De
a sietségük többórás késlekedést is elviselt. Az
3b
öregfalu házainak, amelyek még a háború
előtt, az ántivilágban épültek, ablaktalan hátsó
falai a porták mezsgyéjén húzódtak. A széles
eresz alatt két nagy, kovácsoltvas kampószegen
függött egész évben az esztováta két széle.
Gerendájuk kézi fűrésszel készült. Gyalulásuk
pedig durva kétnyelű késsel. Ezért a közös
minta szabálytalan kivitelezése messziről
lerítt róluk. A módos házakat erről, a szövőszék
lábairól meg lehetett ismerni. Ahol nem függött
a ház hátsó eresze alatt, az nem számított
valamire való portának. Ott nem volt rendes a
4a
gazda, és lusta az asszony. A kora tavasszal jött
el mindig az ideje ennek, amikor napokkal
korábban előre jelezték már a hátulsó
szomszédnak, hogy valamelyik nap majd
általmennének a portájára, meg ne sértődjön,
mert áthozzák az esztovátát. Mert most
fogják az egész évben összegyűlt rongyot
meg a kendert megszőni. A konyhában
állították aztán fel a szövőszéket idén is,
4b
mert eljött már az ideje ennek is. Aztán
mindenki összeszerelte, oda hívták a gyerekeket,
hogy segítsenek és megjegyezzék, mit hova
kell beszerelni. A pulyák futottak fel, lehozták
a padlásról a nyűstöt, a lábtyűt, a szakajtóban
a vetélőket, a bordát, meg a többi alkatrészt
is sorban. Ekkor indultuk mi is fel Máliékhoz,
hogy segítsünk. Mentünk végig a járdán, ahol
4c
az egyutcás falu az országútra merőlegesen
nyúlt az erdő felé. A fentet a templom jelentette,
oda fel mentünk, bár alig egy méterrel lehetett
csak fentebb. Az öregfalu utcájának a felső végén
volt az a templom, amelybe csak az ajtóból
kukkanthattam be. A fakazettás mennyezetből
koporsóformán kiképzett láda nyúlt le alá. A
falak hófehér, idegen világa vakított. A torony
4d
nélküli épület mellett a fa harangláb kicsit odébb
állt. Itt fordul az út bal felé. Jobbra a régi
parókia, bádoggal fedve, hatalmas és elhanyagolt
kerttel. Az iskolaigazgató szolgálati lakása most
4e
az egész, és az út néhány ház után jobbra ível,
ahonnan már a végtelen mező következik. Meg
a régi út, a lezárt református temető, mert a falu
többségében református. Odébb a picinyke görög
temető mellett vezet tovább. A túloldalon van az
újonnan nyitott köztemető. A csorda erre jár
minden reggel és este el. A falu egyik cigánya
kíséri őket, a gazdák természetben fizetik ki
hó elején. A járandósága a családjára is számol.
5a
És innen már látni az ég alját, a nem túl távoli
szomszéd falut is, ahol vasútállomás van, ahová
régen kisétáltak, ha Szatmárra mentek iskolába,
piacra, hivatalba és orvoshoz, ha nagyon muszáj
volt. A falu birtokosa után a kövesút Barkóczy nevű
lett. Az öregek néha még mondták, noha újabban
Rákóczira keresztelték. Erre merőlegesen futott
a Főutca egyenest, amelyet a templom után már
Hajnalvégnek mondtak. Ez szép, mert arunnan
jött be minden hajnalban Auróra, a szemérmes
5b
istenasszony. Először balra tartott kicsit, majd az
éles jobbkanyar után a templom előtt halad el és
az utcafronti apró ablakokra a piruló rózsa színét
leggyentette. Ha tovább haladt, elért a Rámpára,
ahol a Barkóczy utca a makadámköves közútba
futott. A kocsma van ott, a bolt és a buszmegálló.
6
Balra az urasági majorból már csak a magtár
erődítésszerű tömbje maradt meg. Az intéző
kastélyát szétbontották, a felszabadulás után
vitte mindenki, hogy építsen belőle magának
sütőkonyhát, kótert, disznósólt, füstölőt vagy
épp a budit cserepezze be végre. A szurkos
7a
vászonra állított lábai a szövőszéknek a múlt
évbe benyomódott mélyedésbe kerültek idén
is. Pont oda, ahol a helye volt, oda tedd má,
mondta Máli. Mindent pont ugyanúgy kell, ez
a lényeg. A mozdulatok sose vágytak lenni
mások, se az ugratások, a viccek, az átkok és
a remények se. Anyám és Máli efűzték a vezető
szálakat, miközben beszéltek arról, amit
épp híreltek faluszerte. A pletykákat Máli
mind betéve tudta azonnal, hogy mék portán
7b
mi esett. Ki nem seperte el vasárnap reggel
korán az utcafrontot, az udvart. Ki volt a
Gusztiné temetésén kilencszáznegyvennégy
komisz telén, és hogy mit főztek a virrasztásra
a tőtött káposzta mellé. Ki ivott az illendőnél
többet, és így tovább. Azt ide fűzd be, nézd
csak. Látod, jegyezd meg: három ige egy szál,
7c
ezt mindig így számoltuk, nagyanyádtól tanultam,
mondta Máli. Vihogott, hogy ha olyan nagyokos
vagy, fejtsd meg ezt a találós kérdést: Ezer madár
elindul, egy közülük megsántul, mind az ezer
megáll. Na mi ez, nagyokos? És az utolsó szálat
megkötötte, majd fogával tépte el, közben is beszélve
továbbra. A szájába ragadt szöszt földre kiköpte.

 Műút 2012033

+1Oszd meg!Oszd meg!Oszd meg te is!

Szólj hozzá!