A székeken tornyokban állnak a sütik. A ruhásszekrény tetején meg a mosógépen is van néhány. Vannak porcukrosak meg porcukor nélküliek, anyám az utóbbiakat szereti. Nem könnyű dolog hajkurászni róluk a legyeket. Az összegöngyölt Magyar Szókkal csapkodom őket. „Vissza, kutyafajzatok!”, mondom. A mama mellettem ül, és figyeli a munkám. Én vagyok a sütifelelős meg a mama dolgos kisinasa. Egy ilyen helyzetben, hol azért finoman szólva nem engedhetek meg magamnak akármit, jobban járok, és ezt nem panaszképp mondom, ha mindent úgy teszek, ahogy a mama akarja. A szoba mennyezetéről lelógó légypapír nem segít semmit, pedig apám szerint minőségi áru. Itt mindenki, én is, olyan iszonyatosan normális.
A húsokat anyám a spájzba rakta, de előtte átlátszó celofánnal jól letakarta őket. A legfinomabb a karaj. Szeretem a csontról leszopogatni a húst, ebédkor ezzel bíbelődök a legtöbbet, apám meg csak forgatja a szemét. Lassan kell szopogatni, hogy tovább tartson az élvezet, hiába mondanám neki, úgysem értené. Neki is, akárcsak a mamának, egyedül a sütin jár az esze. Ha visszamegyek Szegedre, hát keresek magamnak egy férfit (egy férfit, aki kell). Viszek neki majd a húsokból, anyám talán nem haragszik meg érte. A férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út, amúgy is ezt szokta mondogatni. Apám ilyenkor a tésztát nyújtja, zöldséget pucol vagy épp bevásárol, mikor mit.
Szegeden még mindig az 57-esben lakom, pedig az alsó szomszéd a múltkor behívott a lakásába, és azt mondta, lopós egy banda ez. Az alsó szomszédnak rácsosak az ablakai, és rajtam kívül senkivel nem beszél a bérházban. A telefonjában elmentette a számom, hogy bármikor szólhasson, ha valami gáz van. Megígérte, hogy nem fog zaklatni. Kezemben az összegöngyölt Magyar Szókkal azon gondolkodom, mi lenne, ha neki is vinnék karajt. A konyhájában esti szürkület, mi meg szopogatjuk a csontokat. Nem forgatja a szemét. Két cuppogás közben elmeséli, a beszédhibás pasas (9-es lakás) hogyan lopta el a vasait.
Anyám disznót sütött, de ő csinálta a sütiket is. Most még van 45 almás pite, 27 hájas kifli, 51 linzer és 23 képviselőfánk (már kezdenek potyogni a szélei). Ha a legyek a sütik tetejére szállnak, akkor nem üthetem le őket. Ez a mama parancsa, pedig anyámék állítólag engem szabadra csináltak. Mialatt szolgálok, mindent alaposan szemügyre veszek. Nézek, látok. A mama visszeres lába a széken, arcát két lelógó légypapír keretezi. Pompás kis kövér, ütni való legyecskék a sütik körül. Anyám néha benyit a spájzba, figyelem, dagadt ujjaival végigsimítja, szorosabbra húzza a celofánt. Apám most nem forgatja a szemét. Gyomorsava 2 almás pitével, 5 linzerrel és 2 képviselőfánkkal küszködik.
Nincsenek illúzióm, tudom, milyen az újságra ragadt, szétkent légytetem. Olykor könnyebben, máskor nehezebben válik le a papírról, akárcsak a hús a csontról. Az asztal közepére helyezett porcelánedényen kicsi testek sorakoznak, a mama számol. Ha dolgozom, ha látom értelmét, megnő bennem a szeretet.
(A fenti szövegben, többek közt, szó szerinti vagy torzított formában idézetek vannak.)