Ezek a színek könnyűek
és késve hűtik a tavaszt.
Estére vihar készül, aztán mégsem
és így könnyű beleszeretni bárkibe.
Könnyű fenntartani az emlékezést,
ha csak játék az egész, titok
és valóságos történetek nincsenek.
(De vannak, mondanám erre, pont ezek.)
Óvakodva vagy nem, de milyen finoman
terülnek szét, fordulnak meg, bomlanak ki.
Egyéb dolgom nincs is, csak ülni csendben
és néha mondani valami mocskosat.
Ha kell, könnyed mozdulattal
elhalasztani. Kivenni a kezem
egy bugyiból és csak úgy megindulni
hazafelé, a világnak neki.
De milyen könnyű bármit is elsiratni.
Milyen könnyű beleőrülni, meghalni,
mindent összetörni.
És milyen nehéz szó a könnyű.
Hiába, csak maradandó dolgaim vannak.
Amit elengedek, folyton megtalálnak,
azt mondják, benji, gyere velünk játszani!
Én pedig játszom is készségesen,
hajnalig játszom velük,
miközben kacsintgat és vár,
éppoly készségesen vár
a kertek alján jócimborám, Magány.
Ő pedig hatalmas és kegyetlen,
szememben hordozom és amíg velem van,
soha meg nem öregszem,
soha meg nem nyugszom,
soha meg nem őrülök.
Pedig volt idő, hogy azt hittem.
Volt minden teljességgel érthetetlen,
hogy nyüszítve kérdeztem, mit akar velem.
És ahogy lassan megszerettem,
egyre veszélyesebb lett a vérem.
Aki ismeri saját bűnét,
könnyen megérti a másét.
Az tudja, hogy nem
megbocsáthatatlan semmi sem.
Az már majdnem betörhetetlen
és nyomot hagy mindenkiben,
akiben egy pillanatra meglátja
valamelyik lehetséges arcát.
Magány vonz magányt, test vonz testet,
álom az álmot, a bűnt, a káoszt, a rendet,
faszt, pinát, szemet-szájat-segget,
szó a szót, a táncot, szcénát, alamizsnát,
a tenger kihordja, majd elmossa titkait,
a tenger kimondja, elűzi, megköveti,
a tenger hallgat. Követi egy madarát.
Miközben lazán teherhajókat hord a hátán.
Eltemeti a földet és kimossa a hullát.
Te vagy a legnagyobb spíler, tenger.
Talán egyszer megtalál.
Úgy ismerős, hogy ismeretlen, másik Magány.
De egyelőre nincsen ilyen preferenciám.
Marad egy váll, marad egy láb, marad a lendület,
maradnak a nedvek és a szerepek,
marad a nézés, mondatot követ mondat,
marad a játék és a tökéletes arány.
Persze ezek is csak falrahányt szavak.
Ez is csak egy tetszőleges part.
Mert nem én, a környék változik folyton
és van, amikor már követni sem tudom,
de azt az egyet megtanultam,
hogy néha csak le kell húzni a vécét,
kitisztítani az almot,
és Isten áldja meg a kiszenvedett szart.
2013. május 12.