Írjál forgatókönyvet, a címe legyen YesMan vagy YesYou, mindenesetre egy igenre szükség van a címben. Az egész szóljon arról, hogy bármire igent mondj, amikor nemet mondanál rutinból. Néha nem is mondani kell, inkább ordítani állva, egymás vállán át, gyakorolni közös ordításokon, van benne valami szektás.
Nem a kérdés érdekes, hogy mire válaszoltad, hanem a tanulság, ha folyton igent mondasz, megváltozik körülötted a világ. Te változol meg, az egész személyiséged. Elég ebből egy olcsó film is, lesz multikult röhögés bőven, mert az okosok nem veszik magukra, hogy ez így megy. Én sem mondok innentől igent többször, mint mondtam volna egyébként, sőt van, hogy eszembe jut, most igen helyett, úgy értem, amikor tényleg igent mondanék, mondok nemet.
Megnézetem majd egy ismerősömmel, mindegy, milyen fokú az ismeretségünk, van-e foka egyáltalán. Együtt megyünk moziba, tehát köszöngetésnél biztos több van köztünk. Tetszik neki, ebből még nem következik, hogy azonos az ízlésünk. Barátom, nem vagy feltétlen a barátom, barátom, vetted a lapot, remélem. Időnként próbáld ki, kóstolgassad, neked milyen, ha zsigeri nem helyett legalább visszakérdezel, igen?
Mozi után pörgök a napfényben, halvány és csalóka, pont testhezálló. Váratlan vagyok, ötletszerű, menjünk, igyunk egy kávét a Cicusban! Több ponton meg lehet támadni, rögtön az elején, mert menni nem akar, inkább rég otthon lenne, vagy ég a gyomra és kávézni, na, azt végképp nem, vagy csak a Cicushoz nincs most hangulata.
Átírom úgy, hogy napfény, halvány és csalóka, nem mondok semmit, hazaérünk, leülök. Ülök, semmi más, ülök, esetleg olvasok, Camenisch. Behunyom a szemem, annyira jól érzem magam. Olvasok, ezért kinyitom néha. Nem kell sokat várni, itt lesz mellettem. A fiatal kutya merev fütykössel ül a kanász mellett és farkát csóválja, kilóg a nyelve. Fölemeli mancsát, addig kaparássza a kanász combját, mig a kanász megsimogatja a fejét, megvakarja a füle tövét, megpaskolja az oldalát.
Zűr gerjed, amikor könyvből hangosan idézek, van benne valami célzatos. Ezt így most kihagynám, de belémkérdez, nem kéne-e valami mást csinálnunk, és kaparássza közben a combomat. Nem paskolom meg az oldalát, csak nézek rá, mást, mint olvasni Camenisch-t? Alább adja, mondjuk elmehetnénk kávézni a Cicusba. Jó, mondom, menjünk. Miért csinálom a cirkuszt, mindig, amikor ő jön elő valami ötlettel, rávágni azonnal, hogy, jó, ki hiszi ezt el.
Mi van, ha mégse Cicus lesz, hanem pénteken nyolckor felszállsz a belgrádi gyorsra. Hajnal hatra ott vagy, kilenckor már Podgorica felé robogsz. Minden országban másként kattognak a sínek, szeretsz elaludni rá. Még maradt három sajtos szendvicsed, egy fekete bajuszos, köpcös bolgár kávéval kínál. Kesztyűt húzol, amikor leszállsz. Találsz egy kolostort, sok van, ezt kerested. Nyáron almát szedhetsz a kertben. A színek folyton változnak. Most fehér minden. Nem kell megszólalni, dönteni, nem vagy igen.
