KH — orosz (2013. november 11.)

Anna Golubkova a Volga nevű irodalmi folyóiratban egy nagy visszhangot kiváltó kiadói akcióról számol be Pétervárról, ami nemcsak a péterváriak, hanem az egész könyvszerető nyilvánosság figyelmét felkeltette, s Moszkvában is termékeny vitát folytattak róla az ottani bemutatkozáson. Egész nyáron át minden hétfőn a Szvojo Izdatyelsztvo (Saját Kiadó) kiadott egy-egy kortárs verseskötetet, amit a projekt részeként hétfőnként be is mutatott. Tizenegy verseskönyv jelent meg tizenegy héten át ebben a Hirtelen verseknek elkeresztelt sorozatban. Néhány közülük: Iván Szokolov: Halottaim; Viktor Szamojlov: Halott grúz; Alekszej Kujanyica: Mások; Darja Szuhovej: Nem lesz később; Vagyim Kejlin: Libr, a szörnyű vadállat; Ligyija Cseregyejeva: Ártatlan gyengeségek; Vaszilij Borogyin: Eső-levél; Andrej Muzsdaba: A házban egér él; Pjotr Orlov: A felszín egyenetlenségei (kiejtve: Nyiróvnosztyi pávérhnosztyi). A cikk szerint ezek majdnem mind első — vagy szerzőjüktől általában hosszú szünet után kikerülő — kötetek. (Mint látjuk, az oroszok szintúgy bajlódnak a „kezdő”, „fiatal”, „elsőkönyves” szerző kategóriájával…) A vállalkozás azon melegében keresi, értelmezi is helyüket és veti össze a könyveket egymással. Újdonságukkal, frissességükkel, a kortárs költészeti folyamatokba, irányzatokba és a hagyományba történő bekapcsolódásukkal a kortárs orosz lírára irányították újra a figyelmet. Nekem — szerény eszközeimmel — csak rövid bemutatásuk a célom itt és most; egy (néhánnyal ezelőtti) kikötői tudósításom után, íme, megint mai orosz verseskötetekről számolok be.

golubkovaAnna Golubkova a Volga nevű irodalmi folyóiratban egy nagy visszhangot kiváltó kiadói akcióról számol be Pétervárról, ami nemcsak a péterváriak, hanem az egész könyvszerető nyilvánosság figyelmét felkeltette, s Moszkvában is termékeny vitát folytattak róla az ottani bemutatkozáson. Egész nyáron át minden hétfőn a Szvojo Izdatyelsztvo (Saját Kiadó) kiadott egy-egy kortárs verseskötetet, amit a projekt részeként hétfőnként be is mutatott. Tizenegy verseskönyv jelent meg tizenegy héten át ebben a Hirtelen verseknek elkeresztelt sorozatban. Néhány közülük: Iván Szokolov: Halottaim; Viktor Szamojlov: Halott grúz; Alekszej Kujanyica: Mások; Darja Szuhovej: Nem lesz később; Vagyim Kejlin: Libr, a szörnyű vadállat; Ligyija Cseregyejeva: Ártatlan gyengeségek; Vaszilij Borogyin: Eső-levél; Andrej Muzsdaba: A házban egér él; Pjotr Orlov: A felszín egyenetlenségei (kiejtve: Nyiróvnosztyi pávérhnosztyi). A cikk szerint ezek majdnem mind első — vagy szerzőjüktől általában hosszú szünet után kikerülő — kötetek. (Mint látjuk, az oroszok szintúgy bajlódnak a „kezdő”, „fiatal”, „elsőkönyves” szerző kategóriájával…) A vállalkozás azon melegében keresi, értelmezi is helyüket és veti össze a könyveket egymással. Újdonságukkal, frissességükkel, a kortárs költészeti folyamatokba, irányzatokba és a hagyományba történő bekapcsolódásukkal a kortárs orosz lírára irányították újra a figyelmet. Nekem — szerény eszközeimmel — csak rövid bemutatásuk a célom itt és most; egy (néhánnyal ezelőtti) kikötői tudósításom után, íme, megint mai orosz verseskötetekről számolok be.

Darja Szuhovej (1977, Szentpétervár)
Darja Szuhovej (1977, Szentpétervár)

Az akció kurátora Darja Szuhovej, ismert ifjú pétervári költő és kultúramenedzser (aki amúgy maga is szerepel a kiadott szerzők névsorában). Némi vitát váltottak ki májusi fesztiváljukon meghirdetett elvükkel, miszerint nyitottak bárki előtt, jelentkezhet kész kéziratával, aki akar, a sorozatba. Az anyag átolvasása során döntöttek aztán a válogatás szempontjairól, vállalva az irodalmi mező szélesítésének irányát, s a kötetekből pillanatjelentést létrehozva a líra helyzetéről a mai Oroszországban.

Ivan Szokolov kollázsszerű verseiben az egyes részleteket expresszionista lendület forrasztja össze a hangsúlyos szimbólumokon, emblémákon át. Viktor Szamojlov szillabotonikus (kötött szótagszámú hangsúlyos) verselésével tűnik ki a többi költő közül — nem jellemző ma ennek a versformának a használata. Ő ráadásul még prózai részleteket is felhasznál kötetéhez.  A kétféle szövegtípust összekötő aforisztikusság, szüzsészerűség, a mindennapi élethelyzetek beemelése érdekes módon — a kötött versforma ellenére — a versek poétikáját is az élőbeszéd irányába viszi el. Alekszej Kujanyica szabadverseiben a nagyvárosi lét egzisztenciális sztoicizmusát a hatalmas városi térségeket befogó tekintet, a térbe való belevetettség megkínzott ritmusai mellett a helyhez történő szentimentális kötődés is jellemzi. Neki nem ez az első kötete, a kilencszázas években már megjelent tőle egy, azonban e hosszú szünet miatt újrakezdőnek számít. Ligyija Cseregyejeva kötete többek szerint a sorozat kiemelkedő darabjának számít. Hazájában régóta és jól ismert szerző, akinek mégiscsak ez az első saját könyve. Ő az olyan szabadverset részesíti előnyben, ami helyenként átfordul prózai leírásba. Ahhoz túl keskeny a kötet, hogy messzemenő következtetéseket vonjanak le belőle, de az ismert, mindennapi szituációkból kinövő fantáziák — mint a könyvtár polcán felejtett majom a Vigyázzanak a holmijaikra! című darabban — emlékezetessé teszik őket. Vaszilij Borogyin az egyetlen a sorban, akinek néhány éve rendre jelennek meg már kötetei. Átfogó, megalapozó kritikák is szólnak ráadásul költészetéről. A fonetikai és a montázselv alakítja ki a mostani kötet poétikáját, rajzolja ki érzelmi-időbeli dramaturgiáját késő májustól kora szeptemberig. Darja Szuhovej neve szintén nem ismeretlen az orosz publikum előtt. Sokat ír, kötete is jelent meg már (2001-ben), legtöbbet az Élő újságban publikál. Ciklusokban gondolkozik, ezek alkotják a jelenlegi kötet kompozícióját is, s kissé széttartó a végeredmény. Meghatározott hétköznapi eseményhez kötődnek ezek a vershelyzetek, s minduntalan valamilyen nyelvi érdekességhez is. Ezek összefüggéseit a költő felolvasásai során kommentálja, magyarázza.

Vagyim Kejlin
Vagyim Kejlin

S hát Vagyim Kejlin sem elsőkötetes. Időnként bejelenti, hogy többet nem ír, aztán mégiscsak… Láthatólag nem tud lemondani a költészet(é)ről. Ami örvendetes, a kritika szerint ugyanis éppen ez a könyvecske az egyik legtöbbet ígérő, legváltozatosabb darabja a sorozatnak, minthogy nem elégszik meg egyetlen versformával vagy egyszer s mindenkorra kiválasztott költői stilisztikával. Költészeti és költészeten kívüli eszköztára sokrétű, egyre-másra meglepetéseket tartalmaz, ám nemcsak formailag: a „jelentő” és a „jelentett” síkján is igényes. Nem közömbös számára az, amiről megnyilatkozik. Tartalmi vonatkozásai újszerűek, azaz a nyelvi szituáció mögötti viszonyok ugyancsak foglalkoztatják. Érzékeny arra, amire utal a formailag érdekes találat. Szintetizáló képessége folytán perspektivikusan megnyilatkozik lírájában a modern orosz költészet ellentétes irányainak összefogására való hajlam, készség.

A kritikusok sikeresnek nyilvánítják a nyári versakciót, bátorítva a kortárs költészet további performatív megnyilvánulásait.