KH — német (2013. október 14.)

Közelmúltban elhunyt szerzőkről emlékezik, s a Német Könyvdíj idei esélyeseiről s győzteséről ad hírt a friss német kikötői hírcsokor.


Elhunyt Wolfgang Herrndorf. A 2002-ben debütált írónál 2010-ben diagnosztizáltak rosszindulatú agydaganatot. Azóta versenyt futva az idővel dolgozott művein. Ebben az időszakban született a Tschik (2010) című ifjúsági roadmovie, amely egy éven át vezette a német bestseller-listákat, a 2012-ben megjelent Sand (Homok) pedig elnyerte a Lipcsei Könyvvásár Könyvdíját (lásd KH 2012032). Betegsége kezdete óta Arbeit und Struktur (Munka és szerkezet) címen vezetett blogjában osztott meg rövid bejegyzéseket életről, halálról, betegségről, amelyek az alábbi linken olvashatók: http://www.wolfgang-herrndorf.de/2010/04/zwei/. Herrndorf augusztus végén önkezével vetett véget életének.

A napokban temették el az 1945 utáni német irodalomkritika talán legmeghatározóbb alakját. Marcel Reich-Ranicki lengyel–német zsidó családba született 1920-ban, Lengyelországban cseperedett, 1929-ben települt át édesanyjával és két idősebb testvérével Berlinbe. Itt érettségizett, de zsidó származása miatt egyetemre már nem vették fel. Kitoloncolták Lengyelországba és 1940-től másfél éven át a varsói gettóban élt. Itt ismerte meg későbbi feleségét, Teofilát, akivel több mint 70 évet töltöttek együtt. 1943-ban sikerült kalandos körülmények között megszökniük a gettóból, így élhették túl a holokausztot. A háború után egy ideig lengyel állampolgár, majd 1958-ban többek között Heinrich Böll és Sigfried Lenz segítik, amikor egy németországi tanulmányútról nem tér vissza Lengyelországba. Választott hazájának azonban az irodalmat tekinti. Ez élete szenvedélye, munkásságának alapja, melynek terjedelmét mi sem szemlélteti jobban, mint az a vélekedés, mely szerint Marbacban, a legnagyobb német irodalmi levéltárban szinte nem is akad olyan 1945 utáni német író, akinek aktájában ne lenne néhány Reich-Ranickitől származó írás. Kritikusi pályafutását a Die Zeit kritikusaként kezdi, ahol 13 éven át dolgozik. Később az FAZ irodalmi szerkesztőségét vezeti 15 éven át. Innen megy 1988-ban nyugdíjba, ám ez nem jelenti azt, hogy ne dolgozna tovább. 1988 és 2001 között a ZDF Literarisches Quartett (Irodalmi négyes) című műsorának szíve, lelke, motorja; 2003-tól haláláig pedig az FAZ Fragen Sie Reich-Ranicki (Kérdezze Reich-Ranickit) című rovatában fejti ki olvasói kérdésekre felelve véleményét a világirodalomról. Nemzetközi hírű kritikus, sokszor igen élesen, sarkítva fogalmaz, ám mindig letisztult, világos érvelésre és közérthetőségre törekszik. A német irodalomkritika nagyhatalmú alakja, sokszor szó szerint az ő véleményén áll vagy bukik egy-egy új kiadvány sorsa. Kritikáival olyan nagy neveket sem kímél, mint Günter Grass, Martin Walser vagy éppen Peter Handke, s talán éppen ezért tudott mindvégig autentikus maradni. Joachim Gauck, az NSZK szövetségi elnöke a következő szavakkal méltatta: Reich-Ranicki, „akit a németek hajdan elűztek, és meg akartak semmisíteni, képes volt számukra ezen barbárság után új utakat nyitni saját kultúrájukhoz. […] a német irodalom szenvedélyes vitapartnerét és legelszántabb védelmezőjét veszíti el személyében.”

Monika Zeiner
Monika Zeiner

Az idén is a Frankfurti Könyvvásár első napján hirdették ki a Német Könyvdíj nyerteseit. A  hattételes rövidített jelöltlistán ismert, elismert és népszerű írók mellett egy elsőkönyves szerző, Monika Zeiner is szerepelt, olyan befutott szerzők alkotásait utasítva így maga mögé, mint például Daniel Kehlmann, Uwe Tim vagy éppen Urs Widmer, amelyek az idén csupán a nagy jelöltlistáig jutottak. Monika Zeiner „polgári” foglalkozását tekintve egy olaszos swing-banda szövegírója és énekesnője, valamint számos hangjáték szerzője. Első regénye, a Die Ordnung der Sterne über Como (Blumenbar), azaz A csillagok rendje Como felett a frissen elvált Tom Holler visszatekintése, melynek során elszalasztott, eljátszott boldogságának nyomába ered. Kulcsfontosságú számára, hogy megértse, mi volt az oka a korábban közte, legjobb barátja és annak barátnője között fennálló szerelmi háromszög tragikus végkifejletének, hiszen csak ezáltal nyílhat meg előtte az út egy új, őszinte kapcsolat felé. A 2013-as évben megjelent legjobb regény címért az alábbi alkotások szálltak még ringbe: Mirko Bonné: Nie mehr Nacht (Schöffling & Co) — talán Soha több éjszaka, vagy Nincs többé éjszaka lehetne magyar megfelelője a Normandiában játszódó melankolikus, az időből kizökkent történetnek. A 2010-ben a Büchner-díjat is elnyert Reinhard Jirgl ezúttal Nichts von euch auf Erden (Carl Hanser) című regényével került a figyelem középpontjába. A XXIII. században játszódó negatív utópia a 200 éves marsi lét után az időközben békéssé vált földlakókhoz visszatérő, életterületüket elhódítani kívánó kivándoroltak és itt maradottak kegyetlen harcát írja le. Címe magyarul Semmi sem marad belőletek e Földön lehetne. Clemens Meyer viszonylag fiatal író, de számos kitüntetéssel honorálták már tehetségét, többek között a Lipcsei Könyvvásár Könyvdíját is elnyerte 2008-ban a Die Nacht, die Lichter című művével (lásd KH 2008007). Im Stein (S. Fischer) vagyis Kőben című regényében kíméletlenül, mégis finoman mesél a szerző a fülszöveg szerint „az éjszaka megannyi féle alakjáról, felemelkedésükről és bukásukról, az utca mocskáról és a pénz áramlásáról.”

Marion Poschmann
Marion Poschmann

Marion Poschmann mind prózában, mind lírában otthonosan mozog. A Die Sonnenposition (Suhrkamp) vagyis Nappozíció című regénye Altfried Janich „napfordulójának” története. Ő testesíti meg a pszichiátriai intézet ápoltjai szemében a stabil orientációs pontot, ám egy tragikus haláleset kapcsán maga is megtapasztalja az élet árnyékos oldalát, s úgy tűnik, többé nem vezet már kiút az intézetből.

Terezia Mora

A magyar olvasóknak nyilván különösen kedves, hogy a Berlinben élő, magyar származású Terézia Mora legújabb regényének ítélték az idei könyvdíjat. Mora nemcsak műfordítóként, de szerzőként is nagy elismertségnek örvend, a kortárs német irodalom igen eredeti hangjának tartják. 1999-ben elnyerte az Ingeborg Bachmann-díjat, első regénye, a 2005-ben megjelent Alle Tage (Nap mint nap, ford.: Nádori Lídia, Magvető, 2006.) pedig megkapta a Lipcsei Könyvvásár Könyvdíját. A Das Ungeheuer (Luchterhand) vagyis a Szörny című regényben a Der einzige Mann auf dem Kontinentben (Az egyetlen ember a kontinensen, ford.: Nádori Lídia, Magvető, 2011) megismert Darius Kopp életének tragikus fejezetébe nyerhetünk betekintést. Miután felesége váratlanul öngyilkosságot követ el, Kopp azzal szembesül, hogy nem ismerte őt. Nem tudta, hogy a magyar származású Flóra nemcsak fordításai kapcsán használta anyanyelvét, de naplóját és feljegyzéseit is magyarul vezette. A Kopp számára eleddig ismeretlen identitás megismerése felé előbb a feljegyzések fordításán át, majd Magyarországon, és a Balkánon át egész Görögországig vezet az út, amely során a főszereplő számos szokatlan, a komikumot és a humort sem nélkülöző szituációban találja magát. A recenzensek külön kiemelik Mora írói erényeit, különösen virtuóz perspektívakezelését, amely által egyszerre képes egészen közelről, ugyanakkor mégis bizonyos distanciával szemlélni hősét. Mindemellett Mora regénye formailag is nagyon modern alkotásnak számít. Amikor Darius útra kel, megváltozik az elbeszélés szerkezete. Ettől a ponttól kezdve valamivel a lap közepe alatt vízszintes vonal szeli ketté az oldalakat. Felette olvasható Darius utazásának története, míg alatta mindaz, amit Flóra feljegyzett számítógépén: megalázó jelenetek gyermekkorából, vagy éppen berlini tartózkodásának elő időszakából, Kassák és Pilinszky verseinek fordítási kísérletei, de receptek és pszichiátriai szakkönyvekből származó idézetek is. E sajátos struktúra mintegy 350 oldalon keresztül uralja a regényt, kettős olvasásmódot téve lehetővé, hiszen párhuzamosan, vagy egymást követve is olvasható ez a két rész, mielőtt visszatérve a kerettörténethez újra Darius gyászának mozzanataira koncentrál az elbeszélés. A díjátadón rögtönzött köszönőbeszédében Mora maga is kiemelte a regény újító vonását, amellyel persze némi kockázatot is vállalt, hiszen nemcsak mellette, de ellene is szólhatott volna a zsűri latolgatása során ebben az idén különösen erős irodalmi mezőnyben.