— Lófarát! — üvöltötte Pepin bácsi. — Mit locsog itt összevissza, mint egy taknyos kölyök? Mi dóga vóna marhákkal meg gabonával egy udvari szállítónak? Egy ilyen udvari szállító szörnyű ideges, az öreg Kafka olyan ideges vót, hogy mikó a kislyánya pillanatonkint beverte a fejét a bútor sarkaiba, akkó az öreg Kafka, az udvari szállító, kihozott a műhelybő egy egész kosár válltömést, és körülbélelt vele minden bútorsarkot, no és mer olyan ideges vót, olyan hevessen nyitotta ki az ajtót, hogy ekábította vele a kislyányát, a Látal meg azt javasóta neki, hogy csak egy válltömést ragasszon, de azt a kislyánya homlokára.
(Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio)