Miféle név

Meggyecskének van egy vén kandúrja, meg egy másik is, az se fiatalabb, de az emberből van. Az egyik a bokájához szeret dörgölőzni, a másik a vállához inkább, ő meg a tenyeréből szereti etetni mind a kettőt. A két kandúr ki nem állja egymást, ha az egyik a kocsijával megjön, a másik ott terem mindjárt és az ajtókat sorra lepössenti szúrós szagú kandúrmacskahuggyal. Bár van aki szerint ez a macskáknál a szeretet és a tisztelet jele, de akkor a Meggyecske kandúrjai félreértik a dolgot. Akárhogy is, a két kandúrt Meggyecske mellett a szomszéd vénasszony is egyformán szereti és várja. Ha a nagy fehér átmegy, lök neki maradékot, ha meg a másik megérkezik, felteszi a szemüvegét, és úgy ül, hogy mindent lásson.

A lányt az anyakönyv szerint Meggyecskének hívják, de ha levelet ír, azt írja a végére, hogy Mariana, mert a Meggyecskéről sose bírja megjegyezni, hogy egy gyé, vagy kettő. A telepen süsünek tartják, azt mondják, gyogyós egy kicsikét, ha meg őt kérdeznék meg a telepiekről, azt felelné, Olyan bolondok azok, mint én. Egész nap a kertet túrja, uborkát futatt hálóra, répát egyel, feltölti a krumplit, aztán mikor meglopják, mert mindig meglopják és kiássák meg letörik mindenét, csak csóválja a fejét. Marika néni, magát is kifosztották a borzok?, kiált át a szomszédba az örökké az eresz alatt ülő süket vénasszonynak. Há, feleli vissza az, Kifosztották nekem mán a lányomék a borsót. Meggyecskének van egy vén kandúrja, meg egy másik is, az se fiatalabb, de az emberből van. Az egyik a bokájához szeret dörgölőzni, a másik a vállához inkább, ő meg a tenyeréből szereti etetni mind a kettőt. A két kandúr ki nem állja egymást, ha az egyik a kocsijával megjön, a másik ott terem mindjárt és az ajtókat sorra lepössenti szúrós szagú kandúrmacskahuggyal. Bár van aki szerint ez a macskáknál a szeretet és a tisztelet jele, de akkor a Meggyecske kandúrjai félreértik a dolgot. Akárhogy is, a két kandúrt Meggyecske mellett a szomszéd vénasszony is egyformán szereti és várja. Ha a nagy fehér átmegy, lök neki maradékot, ha meg a másik megérkezik, felteszi a szemüvegét, és úgy ül, hogy mindent lásson. Itt volt a Manó, mondja egy nap Meggyecskének, mikor az hazaérkezik, mert a süket vénasszony a Janót félreértette. Már elment, mondja hozzá. Mikor, kérdezi Meggyecske, Régen? Nem srégan, ingatja a fejét az öregasszony, mert nem is érti, hogy mehetne az utcában valaki srégan, Meggyecske meg kiszalad a kapuba és lenéz az autóútra, mert a telep dombjáról körben messze látni, hogyha nemrégen, akkor még hátha ott van. Így élnek ők ketten szépen egymás mellett már rengeteg éve, a vénasszony, aki mindent félreért, meg a vénlány, aki nem tudja rendesen leírni a nevét sem. Van neki egy öccse is, azt Tomikának hívják. Másnap, hogy a fiú megszületett, Meggyecske nagyobbacska lány volt, épp iskola előtt állt, végigbiciklizett a soron és ha valahol megkérdezték, megvan-e már a kistestvére és hogy hogy is hívják, azt mondta, Megvan. Úgy hívják, mint a Hekuék kutyáját, mert a Tomi nevet akkor még ember nem viselte a bányatelepen ott fenn. Azután Tomika megnőtt és már réges-régen Tamás, Meggyecske meg még mindig Meggyecske csak, mert a Janója sem tette még Janónévá, pedig Meggyecske már úgy, de úgy viselné a kandúrja nevét, nem kéne a sajátjával bajlódnia, sem a Marianával. Azt mondják, azóta van baj a fejecskéjével, mióta a baleset érte, amikor a kisbiciklijével leszáguldott a hegyről, mert elszakadt a lánca, és ezért csak a kisvasút töltése állította meg odalent az aljban, hogy mindjárt kicsattant az orra meg a szája és a fejét is egész biztosan megüthette akkor. A kisbiciklit kidobták rozsdás vasnak a rozsdás vasak közé, a bánya kisvasútjának a sínjét meg nemsoká felszedték, úgyhogy Meggyecske lett a győztese hármójuk találkozásának, bár úgy látszott, hogy közülük ő van a legpuhább anyagból. Aztán hogy a biciklije akkor tönkrement, helyette foglalkozik inkább a kandúrokkal, mert szukamacskára nem emlékszik, hogy került valaha is. Azok közé tartozik, akik minden egyes macskájuk nevét kapásból tudják, még a legelsőét is, mert mindet ugyanúgy hívták, mint a mostanit is, Jenőnek. Úgyhogy az egyik kandúrja Jenő, a másik meg Janó, és lehet, ez is rátesz egy lapáttal, hogy a kettő ki nem állja egymást. Sose fogja megtudni, a Jenői hogyan nevezik őt, hanem azt tudja, hogy Janónak ő egy n-nel Mariana, mert levelezés útján ismerkedtek össze, és egy nap megérti, hogy oka volt ennek is. Mert ha sokáig nem teszi Janó se Meggyecskéből, se Marianából Janónévá, és azt gondolja, hogy csak úgy járogathat ide, egy nap úgy megy majd ki elé, mint egy idegenhez, és úgy is kérdi meg, hogy mit akar, kit is keres ő itt. És mikor Janója azt mondja, Marianát, azt fogja válaszolni, Itten Meggyecske lakik, sose is lakott más. Nincsen itt semmiféle Mariana. Különben is miféle név ez, hogy ilyen hülyén mondja? Egyszóval akkor majd megmutatja neki, hogy kivel szórakozhat.

lead-képek: Tor Lillqvist (CC)