Kapuzárás

Az utolsó cigarettádat szívod el ebben az országban,
A hétköznapok szürke füstjét kilélegzed a szabad ég felé.
Bőröndöd fogantyúján az eddig nyakadban hordott sárga cetlik,
Benne az életképeslapok, a helyek ahová még mehetsz,
A játékmacid, aminek minden végtagját letépték legalább egyszer,
De megszánva sírástól felpüffedt arcú fiát, anyád megvarrta.
Ez a foltozott, leszakadt szemű emlék hajt előre, mert félsz:
Az oké, hogy a drótrács be nem. De lehet, hogy egyszer már ki sem.