Reinerék világa

Mindketten örültek a mozgásnak, egyetlen edzést sem hagytak ki igazolatlanul, olykor alacsony hőemelkedés ide vagy oda, dobták és rúgták a bőrt.

Reinerék utcájában két prostituált lakott. Ez hosszú évekig nem derült ki. Az ember nem prostituáltnak készül. Megszületik, történnek vele a dolgok, aztán egyszer csak hopp, prosti lesz. Kristóf, Daniella és Dávid. Sorrendben a Reinerék. Dávid már véletlen, őt nem tervezték, de nagyon örülnek neki. Legalábbis a szülők, Kristóf egyenesen megőrül, Daniella lehajtott fejjel búslakodik. Mi legyen a neve, kérdezik az apukától a nővérek, mert anyuka elájult a szülés után. Apuka zavarban, legyen Dávid, még úgysincs a családban, s próbálja elrejteni az aggodalmát, mi van a feleségemmel, az orvos megnyugtatja, rendben lesz, csak fáradt. Nem lesz rendben. Hetekig kómában tartják, a legidősebb Reiner látogatásakor felébred, mi lett a neve, kérdezi, majd miután meghallja a Dávid szót, elmosolyodik, s ugyanilyen könnyen elbúcsúzik.

Dávid nem ismerhette az anyját, képeken látta csupán, történeteket hallott a rokonoktól, akik elmesélték neki, hogy nagyszerű asszony volt, rengeteget cigarettázott, és furcsán tartotta az ujjai között a csikket, ugyanilyen különös mozdulattal pöccintette ki kezéből a semmiségbe. De mindez csak évekkel később történik.

Kristóf és Daniella hamar felnőttek a feladathoz, dajkálták öccsüket, s apjuk távollétében főztek, finom ebéddel várták haza a családfőt, aki éjt nappal alá téve dolgozott azért, hogy megélhetést biztosítson gyermekeinek. A két nagyobb gyerek remekül teljesített az iskolában, mindenki kedvelte őket az osztályukban, éppen ezért gyakran jártak születésnapokra, melyek délután háromtól este kilencig, legjobb barátok esetében akár tizenegyig is elhúzódtak. Apuka kocsival ment értük, a hátsó ülésről kiszedve őket a vállán cipelte be a gyerkőcöket a házba, mert azok alvást színleltek, hogy aztán vasárnap reggel hatkor idő előtt felkeljenek és a Kölyökklub rajzfilmjeit nézzék. Yu-gi-oh, Digimon, Totally Spies — Született kémek, lányos, fiús rajzfilmek, melyek ebben az időben még valóban a gyermekeknek íródtak, gyermeki nyelven, nem pedig felnőtteknek rejtett utalásokkal teletűzdelve. A barátoknak köszönhetően Daniella kézilabdázni kezdett, itt vette fel magára a Dana becenevet, Kristóf a futball szerelmeseként szívesen vágott bele a felfutó balhátvédek egyre inkább átalakuló szerepébe. Mindketten örültek a mozgásnak, egyetlen edzést sem hagytak ki igazolatlanul, olykor alacsony hőemelkedés ide vagy oda, dobták és rúgták a bőrt. Az iskolába szépen felöltözve, kényelmes farmernadrágban és visszafogott pulóverekben jártak, ám amint kiléptek az oktatás berkeiből, azonnal sportruhára váltották öltözéküket, ki-ki a maga sportjára jellemző márkákkal díszítette ruhatárát.

A legújabb Tiempo, stoplis cipő, váó, mennyire állatul néz ki, azt nézd, ez a Mercurial, hangzott pár havonta Kristófék csapatában, amikor a város edzőjének kétes származású barátja fehér autójának hátsó részét szemezgették. Olcsó, minőségi portéka, még ha a gyerekek is tudták, ez bizony lopott. A rangidős Reiner-gyerek sohasem ujjongott a nagy sportszergyártók termékeiért, sem Nike, sem Adidas nem nyűgözte le, sohasem vásárolt a már említett beszállítótól. Néha a kínai árusoktól vette meg a Xianpi-cipőket, amelyek cseles módon a Nike fordított pipáját alkalmazták logóként. Messziről fel sem tűnt az embernek, hogy valami nem stimmel, Kristóf is egy volt a sok gyerek közül. Az apjuk félretett pénzéből időnként futotta egy Diadorára, tartós, évekig megmaradó szerzemények voltak ezek, melyet a gyerek óva őrzött, minden edzés után maga szedte ki a szögek közé beszorult fűcsomókat, törölte át meleg vizes ronggyal, hogy a szép fehér szín ne sározódjon be. Dana és Kristóf folyton heccelték egymást, ki a jobb a saját szakágán belül, hogy most akkor éppen Luis Figo vagy Bojana Radulović a meghatározóbb sportoló a világon. Aztán természetesen jött Ronaldinho, akit mindketten elismertek, imádták nézni, ahogyan a hirtelen berobbant brazil a vébécím megszerzése után a Barcelona csapatában kezdett varázsolni. Utálták is ezért, születésüktől fogva Real Madrid-szurkolónak lettek nevelve, s bár konkrétan soha nem hangzott el a családban, de ha valamelyikük is átpártolt volna a katalánok oldalára, gyorsan az utcán találta volna magát egy-egy El Clásico során, mert olyan azért mégsem lehet, hogy együtt nézik, amint az új korszakba lépő Barca lassan, de fokozatosan háttérbe szorítja a Galaktikus Real Madridot. Egyszóval a sport, mint általános fogalom rendkívül lényeges volt Reinerék életében, s ez később sem változott.

Az iskolából hazaérve első dolguk mindig a házi feladatok elvégzése volt, utána a következő napra szükséges anyagok ismétlése. Ilyenképp lettek nevelve apjuk által, aki türelmesen magyarázta el gyermekeinek, nem tud mindig mellettük lenni, figyeljenek az órán, könnyebb dolguk lesz a későbbiekben. A Radnóti Miklós utcában minden szülő hasonlóképpen járt el, szótlan, íratlan megegyezés volt ez, az életörömmel teli fiatalok három óra előtt nemigen szabadultak ki az utcára, de legkésőbb fél négy-négy tájban kopogás, csöngőhang hallatszott a szomszédék házánál. Labdák és félbetört ágak kerültek elő, melyeknek köszönhetően középkori lovagok születtek, bátor harcosok, akik a régmúlt idők fenevadjai ellen harcoltak, égési sérüléseket, horzsolásokat szereztek, amint sárkányokkal küzdöttek, a környék legmagasabb fáira másztak, hogy röptében érjék el a pikkelyes szárnyakat. A lányok íjászokká avanzsáltak, a kiépített erőd magaslati tornyából célozták a repülő lényeket, a háborús idők lecsengésével pedig szövetséget kötöttek az újonnan betelepült tűzokádókkal és gárokkal, akik az idők kezdete előttről származó rövid farkú ragadozók voltak sárkányszerű szárnyakkal. A gárokat illetően különböző legendák keringtek a Radnóti utcai vagányok között. Egyesek szerint a Biblia elveszett szövegeiben utaltak arra, hogy ezek a predátorok elátkozott emberek, akiket Isten büntetett meg, Ádám és Éva közvetlen leszármazottai, míg mások szerint az evolúció melléktermékei, a sárkányok és a dinoszauruszok kereszteződéséből jöttek létre. Az utca vagányai kínosan ügyeltek arra, hogy mindezen állításokról a gárok, és természetesen a felnőttek ne halljanak semmit, hiszen könnyen újabb botrány törne ki, pusztítás és nyomor, a szülők részéről pszichológiai terror. Az igazság az, hogy csupán igen élénk fantáziával rendelkeztek, a hétvégi gyerekműsorok és rajzfilmek mindinkább erősítették belső vágyaikat arra, hogy egy saját, elképzelt világot hozzanak létre, amelyben ők uralkodhatnak.