Estefelé kiürült az apálysíkság. Az a delta-
szárny alakú sárkány se maradt, amit egy motorossal
húzogatott. Ezután lettünk gyerekek. Rámostorozott egy
hínárral, kicserélődött néhány deci nyál. Mag-
ömlések, seggtisztogatás, majd néztük a dupla
íriszt. Bűz volt, csérzsivaj és orkánerejű szél.
Mélylégzést végzett, hogy felszippantson örökre.
*
Pénzkereső, szerelem-tünetes hétköznap. A kórház
tűzlépcsőházában csempézünk. Kritizálnak,
mért ürítettem a glettvasról lekapart maradékot
egy szaniterbe: makacs dugulást is okozhat a mész a
zárcsőben. Pedig úgy örvénylett, mintha tükörbe
néztem volna: a lehúzott kvarchomok, az vagyok én, a
vécévíz meg a nyála. Kötőanyagom kimosódott.
*
Hormonkoktélt állít össze a szervezet — endor-
fin, dopamin, PEA, oxitocin — hogy az átvitt
ingerület lóvá tegye őt. Ez húzza a szemre
azt a lazúrlila hályogot is. Felelős vagyok érte?
Mért? Hát nem heteró minden vágy tárgya? Különbség
híján, bármi is ez, nemi, kor-, rassz-, tónus-, izomzat-,
hormonaim se lehetnének. Sőt: én se lehetnék.
*
Ott ment gajra az éj, hogy előkerítette az alkil-
nitrátját. Fiolás záróizom ellazító, be-
állít egy-két percre, ha felszippantjuk. A fejgörcs
hajnalban jön, a hálóban. Nem olyan nagy erővel,
mint agyciszta következtében megjelenő tér-
szűkület. Arra elég, hogy bálává gyömöszöljem
gönceim, és félmeztelenül ráhajtsam az ajtót.