friss műút

-ról, -ről

András László

András László

(1966, Budapest) író. 2010-ben jelent meg az Egy medvekutató feljegyzései című regénye, 2016-ban Világos indul című verseskönyve.

-tól, -től

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Medvészet

András László: Medvészet, gombászat, fenomenológia

2018. február 01.

Abban az időben Krementz – többek között – fenomenológusokkal is levelezett, mert kedvelte az interdiszciplínát, és úgy vélte, a fenomenológusok azok, akik a leginkább érdeklődést mutatnak a tapasztalatok iránt, ami nálunk, medvészeknél is elsőrendű fontosságú. Néhány levélváltás alapján neki is látott efféle téziseit megfogalmazni, miszerint a medvére vonatkozó tapasztalat első körben egy nagyobb rész félelem, és egy kisebb rész hűha. Ha valaki nem hagy fel a tapasztalással ezen a ponton, más belátásra jutva, akkor általában elérkezik oda, amikor tapasztalatait illetően egy nagyobb rész a hűha és csak egy kisebb rész a félelem. Ez utóbbi – írja Krementz – sohasem tud teljesen nullára csökkenni, mert a megfigyelő tisztában van azzal, hogy nem csak ő tapasztal, hanem a medve is, márpedig a medve megfigyelőre vonatkozó tapasztalatairól a megfigyelőnek sajnálatosan kevés információja van egészen addig, amíg a medve a tapasztalást meg nem elégeli, és cselekvésre szánja el magát. Ezen a ponton általában a megfigyelő tapasztalatai végére jut, legalábbis átmenetileg.

Ezért van az – folytatja Krementz –, hogy a fenomenológusok általában redukáltabb jelenségekkel foglalkoznak, mint egy medve, amiért nem hibáztathatók (sem a fenomenológusok, sem a medvék), mert előnyben részesítik a zavartalan tapasztalatszerzést, amit a medvék viszont nem feltétlenül.

Krementz igen boldognak tűnt, amikor arról számolt be, hogy talán éppen neki és a medvéknek volt köszönhető, hogy az egyik levelezőpartnere, aki korábban személyesen is meglátogatta, egy későbbi művében így fogalmazott: „(én legalábbis) nem hiszek sem az „elfogulatlan leírás”, sem pedig „a tapasztalat elfogulatlan elemzésének eszméjében.”[1] Talán – mondta Krementz – lehetett ehhez a felismeréshez némi köze annak, hogy egy ízben vagy három kilométert kellett valamelyest mocsaras terepen tekernie az illetőnek a kerékpárjával a medve előtt, amely kitartóan követte, míg végül visszaértek hozzám, és én elhessegettem az állatot.

No de hogy jön ide a gombászat? Egyes megfigyelések szerint a fenomenológia és a gombászás kéz a kézben jár, bár terepen ezt sokszor nem könnyű abszolválni. nem utolsó sorban azért, mert a medvék például elég jól értenek a gombászáshoz, viszont keveset, úgyszólván semmit a fenomenológiához, ezért ha választaniuk kell, nem kérdés, hogyan döntenek. Ilyenkor a fenomenológus sajnálatosan gomba nélkül tér haza, viszont tapasztalatokkal gazdagabban, melyeket majd jól használhat tudományos munkássága során.

Krementz Stephen Hawkinggal folytatott levelezéséről is beszámolt, azt írta, megnyugtató válaszokat kapott. Gondolom, a megfelelő kérdéseket tetted föl – írtam neki. Ne ízetlenkedjek – felelte –, a nagy tudós is úgy vélte, hogy ha idejében elhagyjuk a földet, akkor távozásunk után nyugodtan rábízhatjuk a medvékre a bolygót. Már ha marad belőle valami egyáltalán.

_____________________________________
[1] Deczki Sarolta: A másiktól tanulni, in: Aspecto II. évf. I. szám 231. p.

+1Oszd meg!Oszd meg!Oszd meg te is!

Szólj hozzá!