Ha felforr az Ősi Vér

Andrzej Sapkowski műveinek világát teljességgel áthatja a fentebbi sorokban érzékelhető machiavellista attitűd. Az 1986-ban a Wiedźmin című novellával indult Vaják-sorozata az elmúlt három évtizedben komplex transzmédia-univerzummá nőtte ki magát, az ezredfordulón egészestés film és tévésorozat készült a könyvek alapján, majd 2007-ben egy mára már háromrészes videojáték-széria is indult a szerző munkái nyomán, amely jelentősen hozzájárult a franchise nemzetközi elismertségéhez. A játékok az írásművek szereplőit és egyes motívumait felhasználva önálló, a könyvek ismerete nélkül is élvezhető interaktív interpretációját nyújtják Ríviai Geralt kalandjainak. Azóta több, az univerzumban játszódó önálló képregény is napvilágot látott, továbbá készült a karakterek felhasználásával egy dobozos, valamint digitális társasjáték is, emellett a sorozatban megjelent Gwent kártyajátékának online, nyílt bétatesztje is folyamatban van.

„[…] az, ami a földön hever és elvérzik, az már nem a Gonosz.
Talán még nem a Jó, de biztosan nem a Gonosz! […] Vaják vagyok.
Amikor tanítottak, megesküdtem magamban, hogy a Gonosz ellen fogok fellépni.
Mindig. Gondolkozás nélkül. Mert ha valaki elkezd gondolkozni,
[…] az ölésnek már nincs is értelme. A bosszúnak már nincs is értelme.

És ezt nem szabad megengedni.” (365)

Andrzej Sapkowski műveinek világát teljességgel áthatja a fentebbi sorokban érzékelhető machiavellista attitűd. Az 1986-ban a Wiedźmin című novellával indult Vaják-sorozata az elmúlt három évtizedben komplex transzmédia-univerzummá nőtte ki magát, az ezredfordulón egészestés film és tévésorozat készült a könyvek alapján, majd 2007-ben egy mára már háromrészes videojáték-széria is indult a szerző munkái nyomán, amely jelentősen hozzájárult a franchise nemzetközi elismertségéhez. A játékok az írásművek szereplőit és egyes motívumait felhasználva önálló, a könyvek ismerete nélkül is élvezhető interaktív interpretációját nyújtják Ríviai Geralt kalandjainak. Azóta több, az univerzumban játszódó önálló képregény is napvilágot látott, továbbá készült a karakterek felhasználásával egy dobozos, valamint digitális társasjáték is, emellett a sorozatban megjelent Gwent kártyajátékának online, nyílt bétatesztje is folyamatban van.

Az író összesen három novelláskötetet és egy ötrészes regényciklust kreált ehhez a világhoz kapcsolódva, melyek főszereplője Ríviai Geralt, a magyar fordításban vaják, azaz egy mutáns szörnyvadász, akit különböző főzetekkel és eljárásokkal genetikailag módosítva egyetlen célra hoztak létre és képeztek ki: a világban garázdálkodó szörnyetegek kiirtására. A regényekben a sorsa összefonódik Cirilla királylányéval, akit a Meglepetés Törvénye[1] szerint neki ígértek. A lány az egyik északi királyság, Cintra trónjának örököse, az ősi tünde vér hordozója, továbbá erős mágikus forrás is, ezért kis túlzással a kontinens összes hatalmi tényezője rá akarja tenni a kezét, Geralt pedig tűzön-vízen át az ő megmentésért küzd, hűséges társai és többé-kevésbé hű szerelme, a varázslónő, Vengerbergi Yennefer segítségével.

A Vaják dark fantasy világa minden szegletében realisztikusnak hat, ebben az értelemben a mendlesohni immersive fantasy jegyeit is magán hordozza.[2] Gazdasági-politikai viszonyai hitelesek, miközben az ábrázolt berendezkedés a pusztulás felé tart. A regények kerettörténetét a déli Nilfgaardi Császárságnak a független északi királyságok ellen indított háborúja adja, emellett a Temeria nevű birodalomban mindennaposak a faji konfliktusok az elnyomott tündék, törpök és a többségben lévő emberek között. Erre a közhangulatra még ráerősít Ithlinne próféciája a Fehér Fagyról, amely mindezen gyászos előjelek után el fogja nyelni a világot, megpecsételve ezzel lakóinak sorsát. Ebben a motívumban felfedezhetünk néhány párhuzamot George R. R. Martin A tűz és jég dala című regényciklusának világával is. A legendákban, melyeknek kevesen hisznek, egy hosszú jégkorszak fenyegető árnya kísért, mely összefüggésbe hozható idegen lények inváziójával (a Mások Martinnál és a Vad Falka Sapkowskinál). A királyságok megosztottak, folyton forronganak, és ahol csak lehet, igyekeznek kijátszani egymást jól működő kémhálózataik segítségével, ahelyett hogy az őket tényleges pusztulással fenyegető valódi gonosz ellen vennék fel a harcot. Mindkét univerzum kegyetlen és részvétlen, és egyikben sem mindennapos a mágia, bár a Vaják-sorozatban kétségtelenül gyakrabban bukkan fel.

Sapkowski saját világa eleve mágikus, de itt az emberi faj a parazita és a betolakodó, amely garázdálkodásával közelebb hozzák az elkerülhetetlen világvégét. Míg Gaiman amerikai istenei és egyéb fantasztikus lényei vagy Bill Willingham Fables című képregényének szereplői meghúzzák magukat az emberek világában, igyekeznek beolvadni és alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, addig Sapkowskinál az ember terjeszkedése által elnyomott, megtizedelt kisebbségek körömszakadtáig védik az autonómiájukat és a területeiket. Sapkowski univerzumában beköszöntött a Megvetés, a Kard és a Balta ideje. Az ősi fajok büszke képviselői ellenséges izolációba süppednek és saját túlélésük érdekében sem képesek levetkőzni a gőgjüket, ezért alkalmazkodás nélkül — egyfajta evolucionista logika szerint — hosszas vegetálásra és végül lassú pusztulásra vannak ítélve. Dol Blathana tündéi a túlélésük érdekében veteményt és mezőgazdasági technikákat lopnak a parasztoktól, miközben a gyűlöletteljes elvakultságukban az embereket bundában nyüzsgő tetvekhez hasonlítják, és a hegyekben készülnek az utolsó nagy összecsapásra, amikor majd állig felfegyverkezve alászállnak a völgybe, hogy megvívjanak a konkurens fajjal. Brokilon driádjai egyetlen figyelmeztetés után bárkit átlyuggatnak a nyilaikkal, legyen az gyermek vagy rőzsét gyűjtő öregember. A fajok közti törékeny egyensúly és valaha volt béke a hanyatlásnak ebben a korában már visszaállíthatatlan. Bár középkort idéző világban járunk, a környezeti értékek, a ritka fajok megóvása visszatérő motívum. Geralt például, ha teheti, nem öl értelmes, ártalmatlan vagy a kihalás szélén álló lényeket, például sárkányokat sem. A környező királyságok Brokilon erdejét a termőföld, a mahagóni és egyéb ritka luxuscikkek megszerzésének érdekében akarják meghódítani. A druidák panaszát, miszerint ha a halászat így folytatódik, akkor a halak kétszáz év múlva el fognak tűnni a folyóból, a király azzal üti el, hogy akkor térjenek vissza majd kétszáz év múlva.

A jelenkornak az ökológiai válságával való párhuzamok mellett a regényvilág fő rendező elvei a válság és a Végzet. Mindkettő feltartóztathatatlan és a történeteknek minden pillanatában jelen van. Ciri el van rendelve Geraltnak, Geraltot is a Végzet köti Yenneferhez. Geralt emiatt lett vaják, Ciri pedig az Ősi Vér Gyermekeként született. A szereplők csak az útjuknak bizonyos szakaszait választhatják meg, de annak végkimenetelére, úgy tűnik, nem lehetnek hatással. Cirinek be kell teljesítenie a sorsát, ebben hátráltathatják, akadályozhatják személyek és események, de a végkimenetelen mindez nem fog változtatni. Ciri megtalálja a Fecske-tornyot, és ezáltal rálép a számára elrendelt útra, amely út a maga teljességében majd az utolsó kötetben tárul fel.

Sapkowski erőteljesen épít mind a sienkiewiczi klasszikus történelmi regény hagyományaira — hiszen ő maga is írt egy alternatív történeti szálat feldolgozó Huszita-trilógiát, amely magyarul még nem érhető el —, mind pedig az északi, kelta-germán mitológiára, valamint a kelet-európai folklórra. Előszeretettel használ fel és alakít át klasszikus meséket is, mint a Szépség és a Szörnyeteg vagy a Hófehérke, amelyek az újraírás és kisajátítás során új jelentésmezőkkel gazdagodnak. A Kisebbik rossz című novella például a megbízhatatlan elbeszélő toposzára épít. Adott egy legenda, mely szerint az év egy bizonyos napján született lányok a Fekete Nap átkát viselik, azaz kiszámíthatatlanul agresszív, ön- és közveszélyes mutánsokká serdülnek, mert ez a Végzetük. A hiedelem nyomán számtalan lányt zártak toronyba, vagy boncoltak fel a varázslók, akár élve is, hogy utánajárjanak a mítosz valóságalapjának. Egy ilyen királylány, Renfi, akinek sikerült elszöknie a rászabott sors elől, most meg akarja ölni a varázslót, aki halálra szánta őt. Geralt ugyanannak a történetnek kétféle, ugyanannyira hihető verzióját kénytelen meghallgatni,[3] az egyiket a varázsló, a másikat a lány szemszögéből. Mindkettő azt akarja, hogy a Vaják szolgáltasson igazságot és ölje meg a másikat. Geralt végül, híres semlegességéhez híven nem választ. A felek találkozása így is vérfürdőbe torkollik, melyben Renfi életét veszti, és soha már nem derül ki, hogy melyikük verziója volt az igaz. Geralt viszont bármelyik fél mellé állva ártatlan emberek halálát előzhette volna meg. A Fekete Nap átka azok miatt teljesedik be, akik el akarták kerülni azt, a mészárlást előidéző Renfi a rásütött bélyeg, a Pygmalion-effektus értelmében válik gyilkos szörnyeteggé.

A hatalomnak, kiváltképp a mágikus hatalomnak súlyos ára van Sapkowski történeteiben. Az erősen átszexualizált módon ábrázolt, ugyanakkor kiemelkedő intellektusnak és befolyásos politikai tényezőnek számító varázslónők épp arra használják fel nemiségüket, hogy férfiakat, legtöbbször uralkodókat manipuláljanak. Általában öntörvényűek, kegyetlenek és folyamatos játszmákat folytatnak egymás ellen is. Ahhoz, hogy valamennyire megértsük őket, tudnunk kell, hogy csak azokból a lányokból lesz varázslónő, akik senkinek sem kellettek, esélyük sem volt a férjhezmenetelre. Mert ki akarna egy jövedelmező házasságtól elesni és helyette hosszú éveken át poros pergamenek fölött görnyedni és nyirkos tornyokban dideregni? Melyik apa akarná a lányának ezt a sorsot? A varázslónők tehát a testi hibás, púpos, himlős, kancsal és csámpás lányok közül kerültek ki, és a kiképzésük során a külsejüket ugyan ideálissá varázsolják, de a bennük felhalmozódott lelki sebeket nem tudják semmissé tenni. De szexus és hatalom még ellentmondásosabban összekapcsolódik azáltal, hogy aki érintetlen, az nem alkalmazhatja a mágikus erőket,[4] ugyanakkor a varázslónők, ahogyan a vajákok is, terméketlenek. Tehát annak fejében, hogy a természetfelettit uralhassák, az élet legtermészetesebb dolgától, az önreprodukcióról kell lemondaniuk. A Fecske-torony főszereplőinek élete az ezzel járó hiányérzet betöltésére tett kétségbeesett próbálkozás: folyton keresnek valamit, és amikor megtalálják, annyira megrémülnek, hogy hanyatt-homlok menekülnek előle. Geralt és Yennefer egymást akarják, és azt, hogy szerető családot biztosítsanak Cirinek, de mégsem bírnak hosszútávon megmaradni egymás mellett, és a fogadott gyermekük is elszakad tőlük.

Ciri lelke és teste acélossá edződik megpróbáltatásainak során, és a Fecske-torony idejére végleg búcsút mondhatunk annak az ártatlan, néha nyafka hercegnőcskének, akit még A végzet kardja című novelláskötetben ismerhettünk meg. Mostanra fiatal nővé érett, aki a kiválasztottság kényszerű terhét hordozza, és megkeseredett a sors által rámért csapások miatt. Különleges származása nagy tettek végrehajtására predesztinálja, és a világ érdeklődésének homlokterébe helyezi. Geralton és Yenneferen kívül mindenkinek valami konkrét célja van vele, és hogy ki is ő valójában, az senkit nem érdekel. Avallac’h és tündéi számára ő elsősorban szimbólum, hiszen ő Zirael, az Ősi Vér hordozója, Ithilinne próféciájának beteljesítője, aki megmentheti a népüket egy új világba vezető kapu kinyitásával. Vilgefortz, a varázsló további genetikai kísérletezéshez akarja felhasználni, a nilfgaardi uralkodó és a varázslónők pedig hatalompolitikai célokra. Ám a lány mostanra már elszakadt mindenkitől, akit szeret, és válogatott fizikai és lelki kínzásoknak vetik alá, minek következtében az önidentifikációja is megváltozik: nem fontos többé, hogy nemes, hogy hercegnő, egyedül csak az számít, hogy megfizessen az őt ért sérelmekért és az, hogy igazságot tegyen a világban. Elvesztette a hitét a filozófiai igazságokban, és már csak a lex talio elve mozgatja:

Etika? Szart sem ér az etikád, Corvói Vysogota. Nem a gonoszok és a tisztességtelenek pusztulnak el a mélyben, nem ám! Ó, dehogyis! Épphogy a gonoszok, a legleszántabbak taszítják le oda azokat, akik erkölcsösek, becsületesek és nemesek, de ügyetlenek, habozók és tele vannak gátlásokkal. (33)

A túlélésért cserébe tehát idővel a személyiségével fizet. Mielőtt a Fecske-torony felkeresésére indulna, egy utolsó bosszúhadjáratba kezd az őt kereső zsoldosok ellen. Ekkor a Patkányok bandájában ideiglenesen felvett identitását is leveti: „— Nem vagyok Falka. […] Ciri vagyok Kaer Morhenből. Vaják vagyok. Ölni jöttem.” Amikor Bonhart gyötri, sokszor a klasszikus sokk tüneteit produkálja.

— Végig azt kérdezte, ki vagyok, de én hallgattam. Mint akkor, amikor a Korath-sivatagban elkaptak a Fogdmegek, most is mélyen magamba menekültem, legbelülre, ha érted, mire gondolok. A Fogdmegek akkor azt mondták, bábu vagyok, az is voltam, fabábu, érzéketlen és halott. Mindazt, amit ezzel a bábuval csináltak, valahogy föntről néztem. Mi van akkor, ha vernek, mi van, ha rugdalnak, ha nyakörvet tesznek a nyakamba, mint egy kutyának. Hiszen nem én vagyok az, én egyáltalán nem is vagyok… Érted? (127)

Az identitás felvállalása vagy elvesztése visszatérő problémakör a Vaják-művekben. A főhős mutációjának ki kellett volna ölnie az érzelmeket, de ez mégsem történt meg. A könyvek mellékszereplői gyakran lelketlen gólemnek bélyegzik, s van, amikor már maga is elhiszi a fejére szórt rágalmakat — hasonlóan a korábban említett Pygmalion-effektushoz. A Fecske-toronyban már eszerint kezd viselkedni, és nem élteti más, csak az, hogy bosszút álljon azokon, akik elvették tőle Cirit, vagy azokon, akik az útjába állnak. Geralt kezdetben idealista volt, hitte, hogy a mutációja, bár elvágja az emberektől és stigmatizálja őt, mégis célt és értelmet ad az életének. Hitte, hogy hasznos lesz, hogy megmenti az embereket a szörnyetegektől, de rá kellett jönnie, hogy az emberbőrbe bújt bestiák ellen sokszor kevés egy vaják ereje. Mássága szerves részét képezi az identitásának. Néha kérkedik vele, máskor kesereg miatta, de sosem próbálja meg elleplezni vagy megtagadni önazonosságát. Ahogy Yennefert — egyedüliként a varázslónők között —, őt is kínozza a terméketlensége. Nem ismerte a szüleit, nem tudhatja, honnan jött, csak azt, hogy hová tart, és állandó mozgásban van, hiszen a jól dolgozó vaják a saját jövőbeni kenyerét éli fel: ha nincs több szörny, nincs többé szükség vajákra. Tehát végig egy olyan világért küzd, ahol, ha sikerrel jár, szolgálatai értelmüket vesztik.

A Fecske-toronyban — szemben a sorozat korai darabjaival — a különböző csodalények szinte csak kulisszaként tűnnek fel, a hangsúly egyértelműen átkerült Ciri megpróbáltatásaira, valamint a politikai tényezők szervezkedésére és hatalmi villongásaira. A szereplők szenvedésének sokszor értelmetlenül hosszúra nyújtott leírása és ecsetelése azt mutatja, hogy Sapkowski zsenije igazán a novelláiban bontakozik ki, melyeket általában végig feszesen vezet és egy hatásos csattanóra épít fel. Ciri a könyv legvégén jut el a címadó Fecske-toronyba, ahol a kötet egy kisebb cliffhangerrel ér véget, de úgy, mintha félbevágták volna. Ez a szerkesztési mód az összes többi regényre is jellemző. Nincs igazi kezdet és vég, mindegyik ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, így kiadhatnák őket akár egyetlen hatalmas kötetben is, az olvasónak nem tűnne fel, hogy befejezte az egyik részt, ha utána azonnal haladhatna tovább. Mindezzel együtt a Fecske-torony nagyrészt hozza az eddigi kötetek színvonalát, bár a légköre reménytelenebb, és történetvezetése sötétebb azoknál. Emellett pedig válaszok ígéretével terhes, de a válaszokért meg kell várnunk a következő kötetet, A tó úrnőjét, amelyben végleg lezáródnak Ciri és Geralt könyvbeli kalandjai. Az olvasó ezek után belevetheti magát akár a digitális Witcher-világ rejtélyeinek felgöngyölítésébe is, de ez már egy másik történet.

Megjelent a Műút 2017063-as számában

_____________________

[1]      Ennek értelmében, ha valaki megmenti más életét, cserébe joga van olyasmit kérni tőle, amivel az illető rendelkezik, csak még nem tud róla. (Általában születendő/újszülött gyermek.) Vagy arra tarthat igényt, aki/ami a hazatérőt elsőként köszönti.

[2]      Farah Mendlesohn: Rhetorics of Fantasy, Wesleyan University Press, Middletown, Connecticut, 2008.

[3]      Az elbeszéléstechnika egyértelműen Akutagava Rjúnoszuke A bozótmélyben című novelláját és az abból készült Kuroszava-filmet (A vihar kapujában) idézi.

[4]      Kivétel ez alól Ciri, aki nem adja magát oda senkinek, illetve akivel mégis megeshetne az aktus, az a férfi egy nyílvesszővel a hátában hal meg közvetlenül előtte. Bár nem mondhatni, hogy a lány teljesen tapasztalatlan, mivel a Patkányok bandájának egyik tagjával leszbikus kapcsolatot folytat, amely a partnere meggyilkolásával tragikus véget ér.