XIII. Somnambula

Forró, reggeli légnyomás. Egy ház, tántorgó emberekkel és az ő mindenféle nyelvükkel tele. Hol vagyok? Hangokat hallok valahonnan. Gérüón nagy nehezen megindult lefelé, átszelve a házat kilépett a hátsó verandára. Hatalmas volt és árnyas, akár egy ragyogó nap színpada. Gérüón hunyorgott. Felé úszott a fű, majd visszahúzódott. Az izzó fehér szélben víg bogárrajok mint fedeles szárnyú vadászgépek csaptak le rá.

Gérüón túl hirtelen ébredt, falai összerándultak.

————

Forró, reggeli légnyomás. Egy ház, tántorgó emberekkel és az ő mindenféle nyelvükkel tele.
Hol vagyok?
Hangokat hallok valahonnan. Gérüón nagy nehezen megindult lefelé,
átszelve a házat
kilépett a hátsó verandára. Hatalmas volt és árnyas, akár egy ragyogó nap színpada.
Gérüón hunyorgott.
Felé úszott a fű, majd visszahúzódott. Az izzó fehér szélben
víg bogárrajok mint fedeles szárnyú
vadászgépek csaptak le rá. Gérüón egyensúlyát vesztette
a fényben,
gyorsan leült a legfelső lépcsőre. Héraklész a fűben nyújtózkodott,
és álmosan rebegte,
Végtelen lassan folyik most az életem. Nagyanyja
a piknikasztalnál ült,
pirítóst evett és a halálról diskurált. Mesélt a bátyjáról, aki végig
magánál volt, bár beszélni már nem tudott.
Csak nézte, hogyan hálózzák be testét csövekkel, miközben
azt magyarázták neki, melyik mire jó.
Most pedig az éj királynőjének nedvét vezetjük be, kis szúrást fog érezni,
majd elönti a fekete áradás
, mondta Héraklész
álmos hangon, nem is figyeltek rá. Egy nagy vörös pillangó
repült el mellettük, egy kis fekete hátán.
Milyen aranyos, mondta Gérüón, hogy segít neki. Héraklész fél szemmel odasandított.
Inkább épp megbassza.
Héraklész! — szólt a nagyanyja. Erre behunyta szemét.
Nekem is fáj, ha rossz vagyok.
Gérüónra pislantott mosolyogva. Megmutathatom a vulkánunkat?

Fenyvesi Orsolya fordítása

A szerző Vörös önéletrajza című kötete
hamarosan megjelenik a Magvető Kiadó gondozásában.