Milyen szempontok szerint állt össze a CineClassics idei programja?
A Valahol Európában 70 éve készült, rendezője, Radványi Géza pedig 110 éve született, a film felújítása most készült el, ráadásul 4K-ban, azaz tökéletes minőségben — nyilvánvaló volt, hogy folytatjuk a Magyar Nemzeti Filmarchívummal évekkel ezelőtt megkezdett kooperációt, és itt, a CineClassicsban mutatjuk be a filmet, és a DVD-változatot is, ami a napokban került az üzletekbe. Ephraim Kishonról régóta terveztünk programot, nagyon örülök, hogy idén megvalósult. Arra kerestük a választ, hogy miben gyökerezik a humora, mennyiben budapesti, vagy éppen jellegzetesen közép-európai. Nagyon örültem annak, hogy a filmje, A Blaumilch csatorna telt házzal ment. Jiří Menzel jövő februárban lesz 80 éves, filmje, a Sörgyári capriccio csodálatos, ezért döntöttünk úgy, hogy idén ez lesz a fesztivál nyitófilmje. 2013-as életműdíjasunk, a CineClassics védnöke, Szabó István adta át az idei életműdíjat Menzelnek. A film főszereplője, Magda Vášáryová pedig nemcsak ragyogó színésznő, hanem igazi európai is, ezért egy pillanatig sem volt kérdés, hogy övé legyen az Európa-díjunk.
Lenyűgöző összeállítás, valóban elő filmtörténelem mindaz, amit említettél. Nem véletlen, hogy a CineClassics évek óta nagy népszerűségnek örvend. Jól bejáratott és nélkülözhetetlen eleme a CineFestnek, de érdekelne, hogy Te mint a program kurátora hogyan látod ezt? Tervezel esetleg változtatásokat a program szerkezetében? Milyen jövőbeli elképzelések vannak a CineClassics programjára vonatkozóan?
Tervezünk módosításokat, a jövőben részben szeretnék retrospektívekre koncentrálni (lehetőleg alkotók jelenlétében), illetve nagyobb súlyt helyeznénk az élményszerűségre, azaz csak tökéletes minőségű, felújított kópiákat vetítenénk.
Miért tartja ennyire szívügyének a fesztivál az új filmek mellett a filmtörténeti klasszikusok bemutatását?
A klasszikus filmek iránt világszerte egyre nagyobb az érdeklődés. Minden nagy fesztiválnak van filmtörténeti szekciója. Fontos, hogy nagyvásznon nézzünk újra régi filmeket — más az élmény, mintha tv-ben vagy monitoron néznénk. A CineClassics ráadásul a régióból származott nagy művészekre fókuszál, tehát célja az emigránsok újrafelfedezése, új összefüggésekben való bemutatása is.
Mi volt számodra az idei CineFest legemlékezetesebb pillanata?
Nagy élmény volt néhány napot Jiří Menzellel és Magda Vášáryovával tölteni. Annak különösen örülök, hogy sikerült megnyernünk Szabó Istvánt és Bálint Andrást a laudációk megtartására. Szabó István és Bálint András laudációi a fesztivál nyitóünnepségén régi és mély művészbarátságokat tükröztek, amit jól lehetett érezni a színpadon is. Szabó István az emberi érintésről beszélt, és arról, hogy néhányan Közép-Európából elvitték ezt a titkot magukkal Hollywoodba, de néhányan itt őrizték tovább. Menzel is közéjük tartozik, és itt, Európának ezen a részén mondott el néhány fontos történetet. Menzel és Szabó a színpadon játékosan térdet hajtottak egymás előtt, ebben egyszerre nyilvánult meg tisztelet és irónia. Szerintem ez a néhány perc a CineFest történetének legszebbjei közé tartozik. Ilyenek miatt érdemes fesztiválokat szervezni.
Megjelent a Műút 2017063-as számában