Nyugtalan harapás a torzított testen.
A felhő szétesik, s ha voltak is ketten,
már csak egy él, aki mindezt látja,
s elmeséli majd, ha lesz unokája.
Széthull, s mint a dörgés, elenyészik.
Űr marad utána, kopár, semmi tája.
Vadak jönnek, dúvad falkák, becserkészik,
éhesek, hát megharapják. De csak pára.
Nyugtalan harapás a torzított testen.
Lila árnyék a fogak helye, ahol belestem.
Kéklő, féktelen tengeren hajók úsznak.
Víg zene szól. Unokák. Ők mit sem tudnak
arról, hogy bomlik a század, romlik a teste.
Hogy életük mulandó, s másképp is lehetne.