friss műút

-ról, -ről

Dévai Lili

Dévai Lili

Esztétikát tanult, játszott színházasdit, játszik dolgozó nőt, méripoppinszt, fest képet, falat, szájat, szemet, ír és költ. Bekötőutakon bolyong és térképeket rajzol róla.

-tól, -től

A rovatból ajánljuk még

Legfrissebb

Vers

Dévai Lili: ’kvart’ lefelé

2017. november 01.

Nem tudom, te hogy vagy vele. Mikor hirtelen
megcsúszik kezemben a tejesüveg, és későn
korrigálok, általában nevetek. Csak úgy spriccel.
Hozzá persze anyázok is, mindegy. Van egy tört-
másodperc, míg a test könnyű, bevégzetlen. Nincs
rá igém. Ami lóg a levegőben, megesik rendszerint.
Nézem, hagyom. Aztán csak a tej, amint bágyadtan
ered meg a poharak szája körül a pulton.
Ismétlem hozzá önkéntelen azt, hogy mosoly.
Fogom a rongyot, törlök, öblítek, és így tovább.
Oda-vissza tudom. Minden becsapódás egyszeri,
szabad szemmel lekövethetetlen. Csak a suvickolt
felület veri vissza ugyanúgy az összes elvétett irányt.

Csöngeni a bal fülem szokott. Mondják, meghallom
a jó híreket. Például, hogy vannak otthonok.
Tisztaszobáikban a beszéd tágas, fényes szerkezet.
Nálunk a nap is alig. Délelőtt persze, hasamra
sohase. Hiába alszom és túl sokat. Álmatag napok
a pamlagon. Se szőnyeg, se fikusz. Perzseli a port
a konvektor. Kattog, kismeleg. Miközben fürdök,
a kádba pereg a plafon. Felettünk folyton fúrnak,
és a wc-t egy ideje csak leönteni lehet. Megszokni
különben. Gyarlón lakott albérlet, sok van ilyen.
De van, hogy ülök, és a karcot az ablakon épp
olyan beesési szögben éri a nap, hogy a csempén,
mint medence fenekén tündöklő hullámháló
szokott, egy szikrázó hínár imbolyog. Zavaros
és méla levélzizegés fodrozza vakfoltjait,
a fuga merevszürke rácsa itt-ott beleveszik.

Ha reggel nyitni megyek, elképzelem őket, akik
ilyen korán, kisebb-nagyobb ívben haladnak át
a téren. Vagyis a napjaik. Figyelem az érkezőket,
az elmenőket. Mostanában sokan vannak. Hamar
fáradok. A tömegtől néha amúgy is émelygek.
Közben mintha kihagynék, ezt vettem észre
magamon. Valamit, aminek pontos nevét sem
tudom. Vannak, akik gyakran eszembe jutnak,
pedig. Nem igazán ismertem a lányt, aki még
nyáron, ahogy nagyapámat sem, aki már idén.
Minden becsapódás egyszeri, felfoghatatlan.
Hiába van meg mindennek a rendje és a módja,
ahogy megtanultam. A dolgok könnyen felborulnak.

Emlékszem az otthoni tükreinkre is mind, mi lett
velük. A vasas víz savanyára reggelente a számban.
Öblítek, köpök, ésatöbb. Elég alapossá tett a nevelés
és a rutin. Tudom, úgy helyes, ha döntök, de
vagy viszont. Ebben mondjuk sosem voltam jó.
A vesszőket viszont rendre kirakom. A zöldeket
tűző napon nem locsolom. Megtanultam, nagyítóval
hogyan gyűjtsek sugarakat. Műszálas ruhát inkább
ne vasaljak. Pattant el fejem felett izzó körte nedves
rongytól. Jobb, ha a villanyt leoltod, amikor. A sötétet
gyorsan szokja a szem, éjjeleket átaggódni hülyeség.
Van egy csomó, amivel mégsem tudok mit kezdeni.
Záráskor el-elszámolom néha a kasszát. A ruhát is
folyton a mosógépben felejtem. A húgom jár sokat
a fejemben. Nemsokára fia születik. Termésnév az övé.

+1Oszd meg!Oszd meg!Oszd meg te is!

Szólj hozzá!