A IX. múzsának
ülünk a bádogereszben ketten a holdernyő kattan
ásig húzza a fényponyváját kockáznak az ég
i pányváról szabadult vadcsillagok dob
nának velünk szerelemhetest elveszejt
ett fényhamvaikból a tetőgerincen alácsor
og a rozsdafolyó és beleömlik a távol
odó szurokba valaki holdkövet lop a pa
tkányok megeszik a sajtot el vagyunk vetve az
t hiszem megugrunk gurulunk keren
günk pörgünk a bádogereszben hathat
os számaink már belőlünk égnek amikor a holdb
olond vihogó csillagok világgá szikráz
zák az öröktől örökig valószínű hetest