Meghajszolnak a nappalok
és tévedésbe ejtenek az éjszakák
de nem adom fel a reményt hogy egyszer győztesként vonulok be a városba
ahol születtem.
Ne forduljatok el tőlem barátaim
hogy újra és újra kezdem a játékot.
Nem
nem
sohasem
mondok le a szédületbe ejtő távlatokról
a kalandok fanyar ízéről.
Az értelem és érzelem fegyvereivel
értetek harcolok
barátaim
akik oly könnyű szívvel hagytok magamra
hajszás nappalaimban
tévedésbe ejtő éjszakáimban.
Kassák Lajos: Monológ