Felszabdaljuk az időt. Önkényesen kisebb-nagyobb darabokra vágjuk, és ezekkel a darabokkal bíbelődünk, noha még azt sem tudjuk, van-e az egész? Az, hogy a sötétet és a világosságot megkülönböztetjük, éjszakának és nappalnak hívva, még érthető. De hogy a bolygó áthalad a képzeletbeli célvonalon, ennek ennyire örülni? Mintha csináltunk volna valamit, érdemünk lenne, hogy elmúlt egy év.
A Föld is megáll, kifújja magát, párat guggol, nyújt, lazít, mielőtt újabb körbe kezd. Hm?
Szóval mint a hentesnél. Húsz dekát. Szeletbe vagy egybe? Ebben a tartományban elveszítettük, abban a másikban rátaláltunk. De ha az idő tartományai pont úgy válnának szét, mint a téré, akkor ha valamit kedden elveszítünk, lehetetlen lenne szerdán megtalálni. Olyan ez, mint ha a páros oldalon hagytuk volna, és a páratlanon kerülne elő minden további beavatkozás nélkül.
Ehelyett talán inkább úgy van, hogy ha valamiről tudjuk, mikor van, hozzáférhetünk tetszés szerint, nem úgy, mint ha azt tudjuk valamiről, hol van, mert ahhoz csak akkor férhetünk hozzá, ha odamegyünk. Persze a térbeli tárgyaknak térbeli kiterjedésük van, míg az időbelieknek ez nincsen. És persze ez az időbeli hozzáférés is korlátozott. Az emlékeinkre korlátozódik. Esetleg a képzeletünkre.
A legtöbben persze nem a saját magunk által felszabdalt idő szeletei között mozgunk, hanem egyezményes szeletek között, amelyekben még az az öröm sincs meg, hogy magunknak vágtuk. Keddeket, péntekeket jelölnek ki így — nem is beszélve a többiről.
A kerek történeteket szeretjük, szeretünk jelen lenni a kezdetnél és a végnél is. A valóságban ez ritkán adatik meg. Kis kezdetek, kis befejezések. Még a saját kezdeteinkről is csak beszámolók útján értesülünk, ha egyáltalán. A végünkről pedig ismét csak beszámolók szólhatnak majd, de már nem nekünk.
Egy évről viszont be tudunk számolni. Többnyire fel tudjuk idézni a kezdetét és a végét is. Persze ha újabb évek jönnek, már ez sem megy könnyen. De ha egy évet nézünk is, legtöbbször főleg a gomolygás marad, könnyű, néhol sűrűsödő ködök, fényviszonyok inkább, mint folyamat, próbáljuk csak ki. Próbáljunk egyetlen évet szépen, az idő rendje szerint haladva végiggondolni. Na ugye.