Kitalálom magamról, hogy utálok főzni. Ehhez van kedvem. Tegnap kipróbáltam a mosószódát. Soha életemben nem láttam még ilyet. Megvettem. Olvasom a hátulján, hogy a háztartásokban mosószerként és tisztítószerként használható. 1-2 evőkanál szükséges 10 liter vízhez. Hideg vízbe tegye bele a mosószódát, 1-2 óra múlva adja hozzá a ruhákat, egy éjszakán keresztül hagyja ázni. Vérfoltos textileket mindig hideg vízben áztassa. A mosáson kívül rengeteg dologhoz használható, tisztítás, mosogatás, felületek fertőtlenítése, zöldalga bevonat eltávolítása a kőlapokról, fa- és ajtótisztítás. Ha festés előtt használja, viseljen gumikesztyűt, a szóda zsírtalanítja a bőrt, dolgozzon óvatosan, a szódapor ingerli a légutakat, figyelem, súlyos szemirritációt okoz, gyermekek elől elzárva tartandó, veszély, veszély. Nem félek.
Hazafelé tartok a munkából, befordulok az utcába, ahol lakom. Tavasz van. Eddig szürke és sötét volt ez a környék. Pár lépés csak és hazaérek, keresem a kulcsot. Nézem a szemben levő házat, nem is lakóház, olyan, mint egy balatoni szálloda, új építésű, tetszik. Felnézek az erkélyekre, nincsenek törölközők kiterítve, nem nyaralnak az emberek. A mi házunk is új, tízéves lehet, nem tudom, én pár hónapja lakom itt. Tiszta minden, barátságos, van belső kert, világosak a falak, nem olyan nyomasztó, mint az a régi bérház, amiben ma néztem egy lakást, mert ahhoz volt kedvem. Jobb az új.
A régi munkahelyemen az egyik kolléganővel nagyon jóban voltunk. Sokszor ugyanazzal a busszal érkeztünk munkába, közben beszélgettünk. Egyszer felszálltam valamelyik buszra, nem figyeltem, hányas, ott volt a kolléganőm, megörültünk egymásnak. Egy megálló múlva le kellett szállni, nem közlekedett tovább a jármű. Nem siettünk, nem volt hozzá kedvünk. A Thököly úton rengeteg régi ház van, évek óta bezárt üzletek, poros kirakatok. Ketten sétáltunk egymás mellett, a kolléganőm felszisszent, kibicsaklott a bokája az új magastalpújában, megálltunk. Abban a percben lezuhant egy hatalmas tonnányi vakolat a járdára, pont elénk, épp elénk, egy lépésnyire. Nem volt kiírva, hogy omlásveszély.
Jobb az új, hiába javítgatja az ember a régit, apámnál is mindig leesik a plafon, a régi bérházak ilyenek. Hatalmas puffanásra ébredt éjszaka, kiment a konyhába, ott volt a földön egy nagy halom törmelék. Azóta nem jár haza.
Új házakat mutogat mindig, meg új dolgokat. Szeretné, ha én is megújulnék. Nincs bajom magammal, és tetszenek a régi bérházak. Holnap nézek egyet a Rózsa utcában, vagy a Szívben. Ha lesz hozzá kedvem. A régiben lehet bízni, abban még van anyag, nem spóroltak ki semmit, nem hallom, ha a szomszédnak rezgőn van a telefonja. Ezt csak gondolom. Sosem laktam még régi bérházban és nem is szeretem a régi bérházakat.
Igenis megújulok. Rájöttem, utálok főzni. Ezt például most nagyon szeretem magamban. Hiába mondja apám, hogy nincs önbizalmam. Igaz, ő nem a legjobb tanácsadó, neki van érzéke a főzéshez.
Sosem akartam másvalaki lenni. Az első munkahelyemen volt egy lány, akit megcsalt a szerelme. Tudta, kivel, mindenki ismerte, egy helyen dolgoztunk. A lány, akit elhagytak, ugyanolyan körömlakkot vett, mint amilyet a szerelme új barátnője használt. Csillámosat. Kivagyok a csillámoktól, nem tetszenek, sem hajban, sem körömben.
A csillámpasit minden reggel látom, amikor dolgozni megyek. Ülök a villamoson, a Hungária felé haladunk, unom ezt a vonalat. Egy valami dobja fel a reggelt, a csillámpasi a kirakatban. A bútoráruház ablakában áll, csupa strasszból van a teste, lámpákat reklámoznak vele. Fénylik egész nap, de csak reggel látom. Este már nem arra megyek haza, utálom azt az útvonalat.
Felvágom a paradicsomot, meg a sajtot, teszek hozzá friss bazsalikomot, megsózom. Kell hozzá még egy kis tökmagolaj, attól lesz tökéletes. Friss, rusztikus kenyeret veszek hozzá, olíva vagy hagyma van belesütve, roppan a teteje. Vacsorára pont jó, nincs sok gond vele. A rukkolához bátran párosíthatunk bébispenótot, nem keverem a kettőt, a rukkola íze markáns, szeretem, ha dominál. Bébispenótot a kacsamájpástétomhoz rakok, a kolléganőm imádja, fűszeres kenyérbe töltöm, pici balzsamecetet teszek hozzá. Hétfőnként ez a reggeli, keddre inkább joghurtos krémet készítek pirítóssal. Múltkor házi vöröspestót csináltam, az is ízlett. A fenyőmag hiányzott belőle, de nem vették észre a kollégák. Azt sem, hogy utálok főzni.
Hörghurutom van, vagy bronhitisz. Ezt a szomszédtól tudom. Azt mondja, ez biztosan az, kaparhat a torkom reggelente, mikor köszörülöm a fürdőszobában. Még azt is tudom tőle, hogy a János bácsi a csatában a legjobb altatódal. Azt mondjuk nem tudom, milyen álma lehet egy gyereknek azután, hogy János bácsi testét kukacok eszik.
Jó ez az új építésű, fiatalok laknak mindenhol. Szemben, az elsőn az írónő is velem egykorú, vagy nálam fiatalabb. Esténként ül a gép előtt, ami pont az erkélyajtó előtt van. Nincs függöny, csak redőny. Szeret nézelődni. Reggelente meditálni szokott. Felhúzza a redőnyt, álmos szemmel hunyorog felfelé, kint vagyok-e. Összenézünk, én megtisztelem, és bemegyek a szobába. Nem szereti, ha nézik, zavarba jön tőle.