Hab

a tengeren kezdtek el zavarni a hegyek — tört kagylót forgattam ujjaim között —, amelyekre mindig büszke voltam, s amelyek tempóját magukba itták a lábizmaim, egész természetem, s úgy tűnt (lebontott horizontnál, aprócska, csonka kagylótükörben), a pupillám is

a tengeren vettem észre
először, hogy baj van a horizonttal
mármint azzal,
amelyiket otthon hagytam,
hogy szemellenzőkbe akadt mindig
a szemem,
ezt akkor tudtam meg, ott,
a tengeren kezdtek el zavarni a hegyek
— tört kagylót forgattam ujjaim között —,
amelyekre mindig büszke voltam,
s amelyek tempóját magukba itták a lábizmaim,
egész természetem,
s úgy tűnt (lebontott horizontnál,
aprócska, csonka kagylótükörben), a pupillám is —
ott hirtelen letisztult minden,
ott ez a sok erőfitogtatás teljesen hasznavehetetlennek bizonyult,
ott a végig látható, megnyitott kékből kellett szabadság-fröccsöt
facsarni s belemosni a felfutó görcsös, erdei ösvényeket
a tenger könnyelmű habjaiba.