Köteg

Muszáj volt megszokni a hullámpalák réseit, egy fészeroldal nyirkos lesállását, a zsibbadt görnyedést. Ha el akartam kapni, muszáj volt. Alig fáztam. Elég szénhalmokat látni, hogy kályhameleg járjon át.

Muszáj volt megszokni a hullámpalák réseit,
egy fészeroldal nyirkos lesállását, a zsibbadt
görnyedést. Ha el akartam kapni, muszáj volt.
Alig fáztam. Elég szénhalmokat látni,
hogy kályhameleg járjon át.

Forgácsokban vált ki a gyanakvás belőle,
vékonyka galacsinpelyhek, ahogy körözött,
egy tehetetlen munkatárgy, a csapda furatkése körül.
Kezemben átizzadt a zsinórvég,
feszengtem, mint aki ajándékra vár.
És végül átbújtatta a fejét
a kábelkötegelő hurkán, hogy elérje
a lúdbőrző tejet a virágcserépben.

Mire kiértek, már addig fojtogatta a menekülés
kényszere, hogy már nem is macska volt,
állat is alig. Apám visszament a csípőfogóért.
Mikor a krákogás abbamaradt,
akkora lebaszást kaptam, ami még a
nagy bejelentés előtt sem volt rendszeres.
Máig emlékszem, szétáradt bennem a nyugalom,
ahogy az orgazmusok után áramlik szét a szégyen.

Mert végre leengedtek újra a tenyerükről,
ahová azért fektettek, mert apa esténként
elmegy, ahol sporttáskából él,
és mert anya minden este rám zárja
az ajtót, mert jobb neki egyedül.