kutyafutta

szerelmes verset kellene írni soha nem tettem ezt ideje lenne ennek eljött az órája talán hamarosan elpatkolok

szerelmesvers*

szerelmes verset kellene írni
soha nem tettem ezt

ideje lenne ennek
eljött az órája
talán hamarosan
elpatkolok

igen az ember
vénségére rájön
nincs más dolga

kell találni valakit
esetleg valamit
akinek/aminek
szerelmes
verset képes írni

még ha kurvára
nem is érdemes

talán késő már
de az időkeretből
nem lehet
nem is szabad

kicsúszni soha

itt ülök egy irdatlan
ól előtt bámulom
amint a a sertések
felfalják a a szépet

bár ki tudja
talán ők a gyönyörűek
akik éppen felzabálják
a rondát

ami esetleg történetesen
előfordulhat hogy én vagyok

vagy te

vagy ő

netán a szerelem

az a svájcisapkás
ember aki ott
a pulpituson
csókokat dobál
meg köpköd
párhuzamosan

téged szeret
vagy a szerelmet
netán önmagát
senkit sem netalán

bámulom a csodát

menetelni láb nélkül

búcsút inteni
kéz nélkül

szerelmes pillantásokat vetni
éhes kukacoktól hemzsegő
üres szemgödörből

minden végtagom hamis

én sem vagyok igazi

aki felfedez
leleplez
felderíti rejtekemet

azt megölöm

látom a grimaszt az arcodon

ne tedd
tudom

ha lebuksz

habozás nélkül
te is megteszed
magánvérfürdődet
vígan megrendezed

a műtest szép
nem pótol semmit

mindössze odébb taszítja
a menetrend szerint
befutó ronda halált
az érkezési/távozási
időt

vajon mekkora koitusz
lehet egy kutyafutta

honnan és meddig tart

hány centi

milyen pindurka lépések
rezzenések

hány centi a halál

kutyafuttában elbotorkálni
a bölcsőtől az utolsó
parcella végső gödréig

mekkora súly
teher lehet
a hanyatló test

vajon felmérhető
mekkora ládába
gyömöszölhető
egy kutyafutta

mértanilag

hány perc egy ölelés
az egyetlen igazi

miféle álom

mi az benne
ami semmiféle
fogyatékos mérőeszközzel

nem mérhető

Megjelent a Műút 2016057-es számában