amikor a vakond

amikor a vakond aprócska vaksi szép gomb szemeivel magabizonytalanul önhitten hitetlenül rettegve merészen az égen őrjáratozó papírsárkányra feltekint az égi lajtorja mennyei felvonó páternoszter nyikorogva megindul

amikor a vakond
aprócska vaksi
szép gomb szemeivel
magabizonytalanul
önhitten hitetlenül
rettegve merészen
az égen őrjáratozó
papírsárkányra feltekint
az égi lajtorja
mennyei felvonó
páternoszter
nyikorogva
megindul

a totyogás különleges állapot
köszönőviszonyban sincs
a szárnyalással
a galamb könyörtelen
megalkuvó
minden lépésénél
hatalmasat biccent
roppantmód kérlelhetetlenül
bólogat
helyeslően

alattvaló seggnyaló
vérengző vagy csak
láthatatlan bántalmazó
diktátor húgyfoltos
hatalomkoldus
négy vagy öt
vagy minden
az egyben
mindenáron győzni

az a szánalmas bűzös
akarás mindent
szétrágó féreg

még ki sem sarjadt
veteményt kiégető
méreg
szárnya van neki
repülhetne akár
de sem teste
sem lelke
nem dacol a gravitációval
vonszolja hatalmas testét
magánterében szakadatlan burukkol
magányosan az őszi fellegekre
nincs tekintettel
őrzi szigorúan
a ketrecben kuporgó
bús szalakótát

aki

néha repülni próbál
szíve szerint lelke
szabadulna
a rácsok mögül

felkapaszkodna a benne
rejlő apró létrán

ám

a vonzásokból sohasem szabadul
nem emelkedik
nem zuhan

ott lebeg
ég és föld között
tehetetlen teste

Megjelent a Műút 2016057-es számában