Megy az öreg székely a szekérrel, fölkérezkedik egy menyecske. Mennek, mennek, egyszer csak a menyecske kérdi az öreget: „Na, bátyám, mit adna egy jó pináért?” „Azért semmit lányom, de egy jó faszért odaadnám a szekeret lovastul!”
Ma trágyát hordtunk Pistikével. Három köbméternyi „gőzölgő avart” — Radnóti kolléga nem erre gondolt[1] — tömörítettünk össze másfél köbméterre, majd ismét hármat csináltunk belőle, amikor leraktuk a trágyatelepen — azaz vasvillával és gereblyével kikotortuk az utánfutóból. Biomassza — mondhatnám, de most nem erről akarok beszélni. Ma a fehér emberről mesélek. Az erős fehér férfiról.
„Ez nem ám kisasszonyoknak, vagy valami kis buziknak való”, jut eszébe a férfinak, amikor kifejti az erőt, és/vagy valami kifejezetten undorító melót végez, amely szükségszerűen kívánja a pálinkát.
Az erős fehér férfiak hajdan az okos fehér férfiak vezetésével uralmuk alá hajtották a másfajta bőrszínű erős és okos férfiakat egyaránt. Ez az erős fehér férfiak nagy sikere, azóta is szívesen emlékeznek vissza rá. Abban az időben a nemek közötti munkamegosztás részben az erőn alapult — amit csak az erősebb képes elvégezni, azt ő végzi el, a többit — ami szintén nem könnyű —, a gyengébb, a nő. Aki ezen felül nagy mennyiségű gyermeket kell szüljön, tekintettel a gyermekhalandóságra.
Csakhogy azóta nagyot változott a helyzet. A feszített és kifejtett erőre relatíve kevesebb szükség van — hála a (mindenféle) okos férfiaknak és nőknek, akik kitalálták azokat az eszközöket, amelyek eredményesen helyettesítik az erős férfiakat — legalábbis ami a kifejtett és feszített erőt illeti.
Jelen szöveg férfi olvasói közül feltételezésem szerint egy sem akad, aki férfivoltát abból eredeztetné, hogy erősebb a nőknél, ugyanakkor szinte biztosra veszem, hogy mind elszégyellné magát, ha szekrénycipelésnél ő kérne pihenőt, legalábbis hozzátenné, rossz a fogása.
Miért? Mert evidens, hogy a férfi az erősebb, akkor is, ha nem. És ha erre az erősebbségre semmi szükség a hétköznapokban, akkor az pont olyan frusztráló, mint ha az általában vett erősebbség konkrétan nem igaz.
Vereség, fölöslegesség a munkában, és vereség odahaza, a feleséggel szemben, vereség az összes hazai pályán. Az identitás elmállik. Ki- és meg kéne találni az újat. Ez egy olyan probléma, amelyet mindenkinek magának kellene megoldania, konfliktusok és küszködések (jellemfejlődés) árán. De ha egy ilyen kegyelmi pillanatban valaki rámutat a kudarc okozóira, „jól tudjuk, kik állnak e mögött”, akkor könnyen közösséget lehet képezni az erős fehér férfiakból.
Make our dicks great again! És viszik a szekeret. Lovastul.
_______________________
[1] Babel Web Anthology :: Radnóti Miklós: Il faut laisser…