Távol az éjjeltől, a nap közepén a tükrök és ablakok közötti
különbségről beszélgettünk. Én azt akartam (értsd: „úgy döntöttem”),
hogy a műalkotás ablak legyen egyik világból a másikba,
de te azt mondtad, nem, a műalkotás — éppúgy, mint a másik
ember — tükör. És hogy ez elég. De hát úgy csak azt látod,
amit eddig is láttál, mondtam én. Hogyan lehetne ezen
javítani? Hogyan lehetne rajta változtatni kicsit? Mondjuk
ha a tükör egyszercsak kitépné a szemgolyódat a szemüregedből,
és úgy fordítaná, hogy tényleg mindent láss, ami körülötted
van, és még annál is többet: Saját magad a világban, amint épp
nem a világot nézed.
Dunajcsik Mátyás fordítása
Megjelent a Műút 2016057-es számában