friss műút

-ról, -ről

Szabó Krisztina

Szabó Krisztina

Költő, műfordító. Gödöllőn született, jelenleg Budapesten él. Verseit többek között a Csillagszálló, a Hévíz, a Műút, a Prae valamint az ÚjNautilus közölte.

-tól, -től

A rovatból ajánljuk még

Legfrissebb

Vers

Szabó Krisztina: Lélekmeleg

2016. október 24.

A csésze aljára kövült, már mindig ott marad.
Fogva tartom az idejét, szemcséit egyenként imádkozom vissza,
ha lefelé fordítva a földre hullna.

Ő az agyából vasalná ki a ráncokat,
legyen felfüggesztett lepedő, tiszta lap,
túlvilági szél libbenti, és égeti a tintafekete nap.

Az arca törik: falevél, ha kerék alá teszik.

Fekszem mellette a föld alatt, a rögök közt,
alám teríti gyapjú derékalját,
nyakéket, karkötőt kölcsönöz,

kukoricacsuhé hajam körbefonja,
koronaként keretezze a fejem,
bogárszemeket, szeplőt, szájat rajzol nekem.

Megtárgyaljuk az időjárást
— ver az eső, fúj a szél, csontig hatol a nyirkosság —,
légycsapóval ütögeti a száját.

Én kiköhögöm a lelkem,
s míg kilépek magamból és elköszönök,
ő kontyba köti össze a haját.

+1Oszd meg!Oszd meg!Oszd meg te is!

Szólj hozzá!